A korosodó autokratának érdemes a kedvében járni, nagyon komoly hozadéka lehet ennek hosszabb távon is
Alkotó típusú bürokraták lihegnek Putyin régi sameszainak nyakában, akik már a nagy vezető utáni időkre készülhetnek. Hogy ebből lesz-e konfliktus, és ha igen, mikor és mekkora, nem tudni, de az biztos, hogy a Kreml putyinos „választásokat” tervez 2024 márciusára.
„Olyannak, mint most” – mondta Dmitrij Peszkov szóvivő pénteken, amikor a nemzetközi kapcsolatok intézetének diákjai azt firtatták, milyennek kellene lennie az Orosz Föderáció következő elnökének. Aztán a biztonság kedvéért emlékeztett rá, hogy Vlagyimir Putyin még nem döntötte el, megméreti-e magát a soron következő választásokon. „Őszintén remélem, hogy meg fogja tenni – morfondírozott Peszkov. – Nincs kétségem, hogy győzni fog, és hogy továbbra is ő lesz az elnökünk.”
Noha ilyen bejelentés még tényleg nem volt, a Meduza cikke szerint minden arra utal, hogy Putyin nekimegy az ötödik elnöki ciklusának is, nyílt titok, hogy a Kreml erre bazírozva készül a választásokra. Az elnöki adminisztáció részéről már augusztusban érkeztek nem hivatalos információk arról, hogy miként építenék fel a kampányt, és milyen jelölteket engednének „versenybe” szállni. A legfontosabb kritériumok között első helyen szerepel, hogy a „kihívók” nem lehetnek ötven évnél fiatalabbak, miszerint azért, hogy Putyin ne tűnjön mellettük vénembernek. Rajta kívül három jelöltre lehet számítani, egyre a kommunisták, egyre a liberáldemokraták – ez a néhai Vlagyimir Zsirinovszkij árván maradt pártja –, egyre az Új Emberek formáció részéről.
70 százalékos részvétel, 80 százalékos diadal
Az orosz elnökválasztást az alkotmány előírásai alapján 2024. március 17-én kell megrendezni, a föderáció tanácsa decemberben hozhat erről konkrét döntést. Habár korábban voltak lelkes felvetések arról, hogy különleges katonai operációk idején ilyesmire semmi szükség, vagy ha mégis megrendeznék, egy jelölt részvétele is elegendő lenne, más úgysem bírja megvédeni a hazát – Ramzan Kadirov csecsen elnök feszegette ezt –, a Kreml a „demokratikus” verziót készül választani, melynek végén várhatóan annyi lesz a kérdés, hogy 70 vagy 80 százalék fölötti teljesítménnyel folytathatja a 71 esztendős nagy vezető. Utóbbi valószínűbbnek tűnik, a cél állítólag a 80 százalék – 70 százalékos részvétel mellett –, és ha valóban annyi, akkor az eredmény sem lehet szerényebb.
Arról már a Kommerszant írt a napokban, hogy körvonalazódik azon személyek köre, akik Putyin fő-fő társadalmi támogatóiként tűnhetnek fel. A lap olyan neveket említett, mint a filmrendező Nyikita Mihalkov, a népszerű hatalompárti popzenész, Saman, a Szparta zászlóalj parancsnoka, Artyom Zsoga, vagy a világ első női űrhajósa, Valentyina Tyereskova.
Mindazonáltal az, hogy az első ember személye évtizedek óta ugyanaz – amikor az egyetlen Medvegyev-ciklusban Putyin „csak” miniszterelnök volt, akkor is ő irányított –, egyáltalán nem jelent olyasmit, hogy az orosz elit legfelső szintjein nincsenek érdemi mozgások és változások. Ellenkezőleg: az utóbbi évek történései, ezen belül a háború és a következményei erjedést indítottak be. A régi, megbízható, le- és elkötelezett elvtársak mellé új arcok zárkóznak fel, és közülük sokan már a posztputyini időkben-lehetőségekben-perspektívákban gondolkodnak.
