A lakosság 30 százaléka érintett a lakhatási szegénységben a Habitat for Humanity idei jelentése szerint
Közel 90 ezer hazai háztartásban nincs a házon vagy lakáson belül víz, fürdőszoba, WC, és közel 328 ezer háztartás nem tudja megfelelően fűteni az ingatlanát.
2012 óta teszi közzé a Habitat for Humanity Magyarország nevű civil szervezet éves lakhatási jelentését. Az ideiből kiderül, hogy a lakosság harminc százaléka érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által. A jelentés elemzi az elmúlt időszak kormányzati lakáspolitikai beavatkozásait is: a szerzők szerint a támogatások nem azt a réteget célozzák meg elsődlegesen, akinek valóban szüksége lenne a támogatásra.
Több mint tíz éve állítja össze lakhatási jelentését a Habitat for Humanity Magyarország. A szervezet jelentésében kiemelt figyelmet fordít az adott évi kormányzati, szakpolitikai környezet változására, a lakhatáshoz való hozzáférhetőségre, a megfizethetőségre, valamint a lakhatási szegénységre. A 2024-es jelentésben a fentieken túl megjelenik az ukrajnai menekültek lakhatási nehézsége is. A jelentés két fejezetét a mai napon mutatták be, az eseményen az Átlátszó is részt vett.
A lakáspolitikai átalakítások rontották a lakhatási szegénységben élők helyzetét
A jelentés első fejezete a lakáspolitikákról és költségvetési kiadásokról szól. A tanulmány megállapítja, hogy a magyarországi lakáspolitikai eszköztár nélkülözi a hosszú távú kiszámíthatóságot, nem szerveződik egységes rendszerbe, és ebben 2024-ben sem történt jelentős változás.
A fejezet bemutatja az elmúlt időszak lakáspolitikai intézkedéseit, például a Családi Otthonteremtési Kedvezményt (CSOK), a babaváró hitelt, az új otthonfelújítási programot, a kedvezményes, öt százalékos lakásáfát, valamint a kamatstopot. A jelentés szerint a lakáspolitikai eszköztár átalakításai inkább rontották a lakhatási szegénységben élők helyzetét.
A CSOK Plusz program kapcsán megjegyzik az anyagban: habár az intézkedés a korábbiaknál magasabb összegű kamattámogatott (fix 3 százalékos) lakáshitelt ígér, a lakásszegénységben élő, gyermekvállalást tervező háztartások egy része nem, vagy nem a maximális összegig hitelképes.
A jelentés szerzői úgy vélik, hogy a falusi CSOK esetében a támogatási összegek növelése a lakásárak emelkedését eredményezheti a kistelepüléseken. A jelentés szerint új eladósodási kockázati csoportként jelentek meg a családtámogatásokhoz kötött gyermekvállalási feltételt nem teljesítő háztartások, azaz azok, akiknél nem született meg a kedvezményes hitel feltételeként vállalt gyermek.
A kamatstop pedig zömmel olyan adósoknak kedvez, akiknek nem okozna nehézséget a megemelt törlesztőrészletek megfizetése, így az eszköz társadalmilag igazságtalan.
A kedvezményes, 5 százalékos lakásáfa, amely az új lakásvásárláshoz köthető kedvezmény, a jelentés szerzőinek értékelése alapján a tehetősebbek számára elérhetőbb, így az eszköz nem könnyíti érdemben a kevésbé tehetősek lakásvásárlását. Az új otthonfelújítási támogatási programról azt írják, hogy az a lakhatási szegénységben élők egy része számára nem hozzáférhető, mert a tulajdonukban levő családi ház állapota nem felel meg a pályázati feltételeknek, vagy mert a háztartás nem hitelképes.
A jelentés szerint lakástámogatásra reálértéken annyit költ most az állam, mint a 2010-es évek közepén a CSOK elindulása előtt és mint az első Orbán-kormány (1998–2002) idején. Ez a három időszak a lakástámogatások három mélypontja a rendszerváltás után.
106 ezer háztartás érintett a lakhatási szegénységben
A lakhatási szegénységnek több indikátora van: a megfelelő lakhatási infrastruktúra hiánya vagy problémája, a nem megfelelő fűtés, a túlzsúfoltság és a 40% feletti lakhatási költségek. A Habitat for Humanity adatai szerint a hazai háztartások közel negyede, a lakosságnak pedig 30%-a érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által (nagyságrendileg 1 millió háztartás, 2 millió 877 ezer fő).
A jelentésben azokat a háztartásokat tekintették érintettnek, ahol a háztartás teljes bevételének 40 százalékát vagy annál is többet visznek el a lakhatással kapcsolatos költségek. A szervezet adatai szerint
a hazai háztartások 13 százaléka sorolható ebbe a kategóriába,
ami nagyságrendileg 106 ezer háztartást jelent.
A jelentésben az olvasható, hogy – logikus módon – a lakáshitellel rendelkezők vagy bérlőként jelenlevők nagyobb valószínűséggel tartoznak ebbe a csoportba: a jelzáloghitelt fizetők 45%-a, a bérlői jogviszonyba tartozók 36-44%-a. A szegénységben élők pedig természetesen még ennél is jobban érintettek: a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók egyharmada, az inaktív háztartások 30-40 százaléka fizeti bevételeinek közel a felét lakhatási kiadásokra.
Nincs víz vagy fűtés
A szervezet adatai szerint 2023-ban 475 ezer háztartás (ami az összes háztartás 11,6%-a, és közel 1,2 millió főt érint) jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlan komoly problémákkal rendelkezik. Például beázik a tető, rohad a padló, penészes a fal, de a leggyakoribb probléma a nyílászárók rossz állapota volt. A műszaki problémákat legnagyobb arányban a községekben élők, az alsó jövedelmi ötödbe tartozók, valamint az inaktív háztartások jelezték.
A tanulmányból kiderül, hogy
közel 90 ezer olyan háztartás van Magyarországon, ahol nincs a házon vagy lakáson belül víz, fürdőszoba, WC,
és alacsony jövedelmi helyzetük miatt a lakók ezen önerőből nem is tudnak változtatni.
A lakhatásnál a túlzsúfoltság is gondokat okoz. A háztartások közel 9 százaléka minősült túlzsúfoltnak 2022-ben, ez a lakosság közel 17 százalékát jelenti. Elsősorban a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó, községekben élő, gyerekeket nevelő és nagyobb arányban munkanélküli vagy egyéb inaktív háztartások tartoznak ebbe a csoportba. A jelentésből kiderül: minél nagyobb egy háztartás, annál nagyobb az esélye, hogy a szükségesnél kisebb nagyságú ingatlant tudnak használni.
A víz/fürdőszoba/WC melletti másik nagyon fontos pont egy ingatlannál a fűtés: ez elsősorban az alsó két jövedelmi ötödbe tartozó, községekben élő, inaktív háztartások számára jelent problémát, túlnyomó többségük tűzifával fűti helyiségenként a használt szobákat.
Közel 328 ezer háztartás (több mint 680 ezer fő) nem tudja megfelelően fűteni az ingatlanát.
Lakhatási szegénység szempontjából nyilvánvalóan a leghátrányosabb helyzetben a fedél nélküliek vannak (minimum 10 ezer fő), de nagyon súlyos hátrányokkal rendelkeznek az alapvető infrastrukturális ellátottság nélküli ingatlanban élők is (számuk 260 ezer főre tehető).
A legnagyobb valószínűséggel a munkanélküli vagy egyéb inaktív háztartásfővel rendelkező háztartások tartoznak a lakhatási szegénységben érintettek közé, de a 25 év alatti tagokból álló háztartások is jelentősen veszélyeztettek a jelentés szerint.
A lakásárak Magyarországon már a 2015-ös árszint 298 százalékáig emelkedtek
A jelentésben helyet kapott az ingatlanok megfizethetőségének kérdése is. A vonatkozó tanulmány szerint Magyarországon évről évre csökken mind a lakástulajdonhoz, mind a lakásbérlethez jutás lehetősége. Ennek több oka van, a tanulmány a magas albérletárakat és az EU-s szinten elszálló lakásárakat említi elsősorban.
További ok az önkormányzati bérlakásszektor alulfinanszírozottsága és a lakásállomány folyamatos csökkenése is. Az áremelkedéseket nem követi a bruttó átlagbérek és reálbérek emelkedése. A jelentés szerint hiányoznak a lakásbérlet megfizethetőségét célzó állami stratégiák és források.
Az ukrajnai menekülteknek is nehéz
A tanulmány ezen részében helyet kapott az ukrajnai menekültek lakhatási nehézségét taglaló kisebb fejezet is. A tanulmány szerint az ukrajnai menekülteket is érinti a megfizethetőségi probléma, sokan csak segítséggel képesek lakást bérelni.
Habár az Európai Unió 2022-ben kiterjesztette a menedékes státuszt (temporary protection) az ukrajnai menekültekre, így az állam köteles segítséget nyújtani, a kormány ennek ellenére egy rendelettel megszüntette a közösségi szálláshelyeken élők döntő többségének állami támogatását. Nem csoda hát, hogy nagy a lakhatási bizonytalanság az ukrajnai menekültek körében: az UNHCR 2024-es jelentése szerint a magántulajdonú ingatlant bérlők 30 százalékának például nincs bérleti szerződése.
Bár a menedékes státusznak garantálnia kellene a menekült családok lakhatását, a megfizethetőségi problémák az ő esetükben is gyakran vezetnek hajléktalansághoz. Az egyik menekülteket segítő, a BMSZKI által üzemeltetett fővárosi közösségi szálláshely vezető szociális munkása szerint sok ukrajnai menekült – köztük kisgyerekes családok – él erdőkben, konténerekben, s ők nem feltétlenül láthatóak a szociális ellátórendszer számára.
Hogyan segíthetnek a lakhatási nehézségeken az önkormányzatok?
A Habitat for Humanity szerint mivel a lakhatási problémák erősen helyhez kötöttek, fontos megvizsgálni a települési önkormányzatok lakhatási koncepcióit, lehetőségeit. A jelentés külön fejezetet szentel ennek a kérdésnek.
Ebben többek között megállapítják, hogy habár több közpolitikai intézkedés is nehezíti az önkormányzatok segítségnyújtási lehetőségeit (pl. adóelvonások, stb.), az önkormányzatoknak még így is sok lehetőség áll rendelkezésükre támogatni a településen élőket. A fejezetben olyan lehetőségeket mutatnak meg ezen cél megvalósításához, amelyek túllépnek az önkormányzati bérlakások koncepcióján.
Ilyen segítség lehet például az anyag szerint a megfizethetőség támogatása, a pályázati forrásokhoz való hozzájutás segítése, vagy az önálló lakásban maradás és az oda való visszatérés segítése, illetve a szociális tüzelőanyag-támogatás.
A teljes jelentés a szervezet honlapján érhető el.
Gödri Rita
Címlapkép: Istvánfi Mihályné az önkormányzat tűzifatartalékából kapott fát hordja be házába a Pest megyei Csemő határában 2018. február 27-én. (fotó: MTI/Ujvári Sándor)
