A megcsalásból csináltak bizniszt, de küldetéses hackerek is kellettek ahhoz, hogy ebből tragédia legyen

Nem az a tökéletes affér, ha találkozgatsz valakivel, hanem az, ha nem is buksz le

– turnézott cége filozófiájával Noel Biderman ügyvezető éveken át az amerikai tévéműsorokban. Az Ashley Madison pontosan erre épült: online asszisztenciát biztosított a házasságon kívüli kapcsolatokhoz. Az ötlet etikusságát bőven lehet vitatni, ám azt kár tagadni, hogy több tízmilliós felhasználóbázisával hamar bebizonyította, hogy van rá igény. Az Ashley Madison aztán megkapta azt a pofont, amely a lehető legmélyebbre ment, hiszen mi is lehetne veszélyesebb annál, ha pont egy ilyen jellegű, a diszkréciót legfontosabb elemeként emlegető céget meghackelnek, és több millió házasságtörő adata kerül ki az internetre? A társkereső felemelkedéséről és bukásáról ki más is csinálhatott volna dokumentumsorozatot, ha nem a Netflix? Az Ashley Madison: Szex, hazugság és botrány egykori dolgozók, hackerek, nyomozók, hűtlenkedők és felszarvazottak történetén keresztül mutatja be a nemcsak rettentően kínos, de emberéleteket is követelő sztorit.

Az Ashley Madison ötlete még az ezredfordulón pattant ki Darren J. Morgenstern fejéből. A kanadai üzletember az akkor még csak szárnyaikat bontogató, de rendkívül népszerű online társkeresők statisztikáit látva képedt el, amelyek szerint a szolgáltatásokat használók mintegy harminc százaléka házas. Ebben látta meg a piaci rést: mi lenne, ha kifejezetten olyan online társkeresőt indítana, ahol félrelépni vágyók találhatják meg diszkrét körülmények közt azokat, akik ugyancsak kikacsintanának házasságukból? A 2002-ben elrajtoló, kezdetben mérsékelt sikerrel működő weboldal akkor kapott nagy hátszelet, amikor Biderman ügyvéd és marketingspecialista vette át a cég ügyvezetői posztját. A férfi a kendőzetlen rámenősséget választotta üzleti stratégiájának, „Az élet rövid. Kezdj viszonyt!” szlogennel hirdette a céget, és tévéműsorról tévéműsorra járva bizonygatta az Ashley Madison fontosságát.

Biderman nem biztatott átverésekre és hazugságokra senkit, hanem sokkal szalonképesebb szöveggel házalt: azt emelte ki, hogy sok házasságnak kifejezetten jót tesz, ha valamelyik fél így vezetheti le frusztrációját, sőt, néhány félrekacsintás még az otthoni szexuális életüket is feldobhatja.

És bár senkit nem győzött meg arról, hogy a hűtlenkedés jó, a negatív reklám is reklám elvet követve rendkívül széles körben tette ismertté a társkeresőt, ennek megfelelően duzzadt a felhasználók száma 37 millióra.

A sorozat megszólaltat egykori dolgozókat is, akik arról mesélnek, hogy milyen a hűtlenségbizniszben dolgozni: bemenni reggel kilencre, és egész nap gyanakvó feleségekkel telefonálni, akik nem értik, mik azok a bizonyos tételek a számlakivonatban. Mesélnek arról, milyen – jól bejáratott – féligazságokat kellett ilyenkor bevetniük, a látszat megőrzése és a diszkréció ugyanis papíron tényleg elsődleges fontosságú volt a cég számára.

És bár az nyilvánvaló, hogy személyes szinteken valószínűleg rengeteg konfliktust, tányértörést és válást eredményezhetett az Ashley Madison, a cég egészen 2015-ig súlyos milliókat termelve páratlan sikerrel működött. Akkor viszont egy hackercsoport eltalálta a cég Achilles-inát, hisz mi is lehetne végzetesebb egy olyan vállalat számára, amely a diszkréciót hirdeti, mint ha minden ügyfelük adatát kiszivárogtatják?

2015-ben az Impact Team nevű, máig nem azonosított hackercsoport törte fel a rendszereiket, és harminc napos ultimátumot adott a cégnek: vagy leállnak, vagy közzéteszik a felhasználók adatait. A sorozat itt von be két kiberbiztonsági szakértőt és egy nyomozót is, akik elmondják, hogy teljesen tehetetlenek voltak a támadással szemben, Bidermanéknak viszont eszükben sem volt a zsarolásnak eleget téve elengedni egy ennyire jól tejelő vállalatot. Az Impact Team tette a dolgát: a felhasználók olyan érzékeny adatait tették közzé, mint a címük, bankkártyaadataik és a profiljukba írt szexuális preferenciáik, fantáziáik.

A sorozat érintetteket is megszólaltat, sőt egy házaspár esete adja a történet gerincét: Nia és Sam Radert mutatja be, akik egy keresztény közösség megbecsült tagjaként mintacsaládként működtek, sőt, milliós nézettségű Youtube-csatornát is működtettek arról, milyen boldog családi idillben telnek mindennapjaik. Az Ashley Madison-botrány őket is elérte, Sam ugyanis korábban regisztrált az oldalra. Házasságuk válsága ugyancsak a nyilvánosság előtt zajlott: a férfi látványosan bocsánatot kért, hogy aztán kiderüljön, hogy mégis hazudott, ennek ellenére a mai napig együtt vannak – az ő esetük példázza azt, hogyan lehet egy ilyen pofonból közösen felállni.

De olyanra is akad példa a sorozatban, aki – ha lehet ilyet mondani – tisztességesen használja az Ashley Madisont: beszél egy olyan pár is, akik rég maguk mögött hagyták a monogámiát, a weboldalt pedig ahhoz használják, hogy a másik beleegyezésével így éljék ki szexuális fantáziáikat, ezzel megtartva a tüzet házasságukban. Ennél jóval szomorúbb a története egy másik érintettnek, egy New Orleans-i nőnek, aki ugyan felül tudott volna emelkedni azon, hogy férje ily módon csalta meg, a férfi azonban képtelen volt rá. Miután az adatok kikerültek, a vallási közegben dolgozó férfi beadta felmondását, hazament, és öngyilkosságot követett el a garázsban.

Ehhez kapcsolódik az Ashley Madison ügy egyik legnagyobb etikai dilemmája:

míg az Impact Team láthatóan ideológiai alapon támadta a céget, azaz azzal a nemesnek vélt küldetéssel, hogy felszámolják a hazugságokra épülő vállalkozást, az adatok nyilvánosságra hozásával épp ők indítottak el egy olyan dominóeffektust, amely családok felbomlásához és emberek halálához vezetett.

És bár valóban a cég a probléma eredője, a hackertámadás duzzasztotta tragédiáig a történteket.

A szivárogtatással együtt nemcsak a felhasználók buktak le, de a cégnél is ömleni kezdtek a csontvázak a szekrényből: kiderült többek közt, hogy

• a férfiak sok esetben nem is igazi nőkkel beszéltek, hanem chatbotokkal, vagy az alkalmazottak cseteltek velük kamuprofilokon keresztül, miközben a férfiak súlyos pénzeket fizettek annak reményében, hogy valódi nőkkel beszélgetnek,
• azt hazudták, hogy az oldalon a férfiak 60, a nők 40 százalékban vannak jelen, holott ez az arány 7 volt az 1-hez,
• a honlapon fellelhető, diszkréciót hangsúlyozó plecsnik mögött semmilyen valós védelmi rendszer nem volt, csupán megtévesztésként tették ki őket,
• a cég extra szolgáltatásként kínálta azt is, hogy húsz dollárért a regisztráció törlése után a felhasználó minden adatát eltünteti az adatbázisból – a pénzt beszedték, de cserébe nem tettek semmit,
• Bidermanról – aki a feleségével turnézta végig az amerikai médiát mondván, hogy ugyan valóban ő a hűtlenséget hirdető oldal vezére, ő maga szigorúan monogám kapcsolatban él – kiderült, hogy rendszeresen veszi igénybe escortcégek szolgáltatásait, ráadásul a 18-19 éves lányok a kedvencei.

A történtek miatt Biderman azonnal lemondott a cég éléről, az Ashley Madison azonban a mai napig látszólag ugyanilyen elvek alapján működik – pénzért lehet házasságtörést intézni a weboldalon. Az Impact Team felkutatására tett kísérletek mind kudarcba fulladtak, így máig rejtély, ki vagy kik gondolták magukat önjelölt igazságosztóknak. Egyúttal nagyon súlyos morális, etikai és adatvédelmi aggályokat vet fel az ügy, ráadásul ez annak fényében még ijesztőbb, hogy egy majdnem tíz évvel ezelőtti történetről van szó: azóta a mesterséges intelligencia fejlődése még rémisztőbb távlatokat nyithat azok előtt, akik mások hűtlenségéből akarnak meggazdagodni.

Ashley Madison: Szex, hazugság és botrány (Ashley Madison: Sex, Lies & Scandal), 2024, 3 epizód, Netflix.

The post A megcsalásból csináltak bizniszt, de küldetéses hackerek is kellettek ahhoz, hogy ebből tragédia legyen first appeared on 24.hu.