A szomorúság és a véglegesség...
A szomorúság és a véglegesség érzete elég gyakori a forgatásokon. Az ember olyan bensőséges kapcsolatba kerül a többiekkel, ugyanis több időt tölt velük, mint a saját családjával. Egy ideig. Aztán utána már nem. És szép lassan az ember egyszer csak észreveszi, hogy egyre kevesebbet beszél azokkal, akikről úgy gondolja, igazán mély, bensőséges kapcsolatba került velük. Aztán egyszercsak már nem beszél velük egyáltalán. És ilyenkor eltűnődik azon, hogy vajon tényleg annyira bensőséges volt-e az a kapcsolat, vagy az egész csak a felszínen zajlott. Hogy ezek a kapcsolatok ugyanolyan ideiglenesek voltak-e, mint maga a forgatás, ami miatt létrejöttek.(Jennette McCurdy: Örülök, hogy meghalt az anyám)
A szomorúság és a véglegesség érzete elég gyakori a forgatásokon. Az ember olyan bensőséges kapcsolatba kerül a többiekkel, ugyanis több időt tölt velük, mint a saját családjával. Egy ideig. Aztán utána már nem. És szép lassan az ember egyszer csak észreveszi, hogy egyre kevesebbet beszél azokkal, akikről úgy gondolja, igazán mély, bensőséges kapcsolatba került velük. Aztán egyszercsak már nem beszél velük egyáltalán. És ilyenkor eltűnődik azon, hogy vajon tényleg annyira bensőséges volt-e az a kapcsolat, vagy az egész csak a felszínen zajlott. Hogy ezek a kapcsolatok ugyanolyan ideiglenesek voltak-e, mint maga a forgatás, ami miatt létrejöttek.
(Jennette McCurdy: Örülök, hogy meghalt az anyám)
(Jennette McCurdy: Örülök, hogy meghalt az anyám)
