Akkor is a trappista az igazi magyar sajt, ha drága?
Miért hír az, hogy leárazzák a trappistát, ha már sem árban, sem minőségben nem veszi fel a versenyt a sajtpiacon? Miért kötődik hozzá úgy a magyar lélek, és valóban csak vele lehet igazán kerek a melegszendvics?
A trappista se nem hungarikum, se nem reszelőroncsolóan gumis állagú, szagtalan, savanykás élelmiszeripari képződmény. Nálunk mégis az, és egyáltalán nem kérjük rajta számon a minőséget, mert így szoktuk meg, és egészen az idei inflációs válságig ez volt az a sajt, amit mindenki meg tudott fizetni. Az utóbbi hónapokban viszont annyira felment az ára, hogy már egy szintre került sok goudával, ementálival, sőt mozzarellákkal is, így végképp érthetetlenné vált, miért van még mindig minden boltban trappistából a legtöbb, miért ez kerül melegszendvicsre, sajtos-tejfölös tésztára, bolognaira, milánóira és szendvicsbe a szalámi mellé. Ebben a cikkben a magyar trappistajelenséget próbáljuk körbejárni – azt, hogy miért szeretjük, amikor nem ad rá okot; hogy lehet-e egyáltalán jó; és hogy mit tegyünk helyette a melegszendvicsre, ami hasonló áron sokkal kellemesebb élményt nyújt.
