Balázs Andi: Negyedszerre talán nem marad el az esküvőjük
Az országos hírnevet nyolc évvel ezelőtt egy reklám hozta meg neki. Nemrég azt is elmesélte a Best magazinnak, azóta milyen reflektorfényben élni. The post Balázs Andi: Negyedszerre talán nem marad el az esküvőjük first appeared on Story.
Mielőtt találkoztunk, megnéztem, hány éves, megdöbbentem, hogy elszaladt az idő…
Balázs Andi: A negyvenhetedik évemben vagyok, de szerencsére nem érzem az idő múlását. Amikor betöltöttem a harmincat, majdnem belehaltam. Három szakmám ugyan akkor már volt, bőrdíszműves cipőfelsőrész-készítő, ruhatervező és varrónő, és elvégeztem a Shakespeare Színészakadémiát is, sőt már játszottam a Karinthy Színházban. Mégsem volt fogalmam arról, hova, merre tartok, mi lesz az életemmel… Aztán jött a Kasszás Erzsi 80 részes reklámfilmsorozata, az egész ország megismert, és ettől valahogy magamra találtam, megnyugodtam. A koromról pedig még csak annyit, most volt épp egy színházi bemutatóm, amiben egy háromgyerekes édesanyát játszom. Ez szívmelengető szerepem, már csak azért is, mert a darabbéli gyerekeimmel szinte azonos korúnak érzem magam.
Ha már említette a darabbeli gyerekét, kérdezhetem a gyerekvállalásról is?
B. A.: Mindenről kérdezhet. Arra kíváncsi, hogy 23 éve élek a párommal, és miért nincs gyerekünk? Nem tudom, csak sejtem. Nincsenek egészségügyi problémáim, és nem voltak karrierista álmaim. Nem rettegtem attól, hogyan oldom majd meg a munkámat a gyerekkel. Ha jött volna, boldoggá tett volna. De nem jött, amit lelki okokkal magyarázok. Hétéves volt a nővérem, én pedig négy, amikor a házunk előtt a szemem láttára halálra gázolta egy részeg autós. Attól kezdve az édesanyám pszichésen és fizikailag is folyamatosan beteg volt, éveket töltött kórházban. És bár az édesapámmal együtt azon voltak, hogy nekem és a másik nővéremnek teljes és boldog gyerekkorunk legyen, ők tönkrementek ebben a tragédiában. Anyukám tíz, apukán három éve halt meg, de amíg éltek, én folyamatosan azt éreztem, hogy én lettem a szüleim szülője. Folyamatosan aggódtam értük. Egyébként néha azt gondolom, a gyerekvállalás egyfajta társadalmi elvárásnak való megfelelés. Mi Gáborral gyerek nélkül, így, kettesben, illetve a nagy családommal együtt, ahol sok gyerek van, teljes és boldog életet élünk.
Ha már a szüleit említette, úgy tudom, ők halálukig boldog házasságban éltek. Önök a párjával miért nem házasodtak össze?
B. A.: Gábor háromszor kérte meg a kezem, háromszor húzott gyűrűt az ujjamra, én pedig háromszor mondtam igent. Háromszor viccből ki is tűztük az esküvőnk időpontját, helyét. Terveztük Párizsban, Barcelonában, Athénban, aztán valamiért mindig elmaradt. Egyébként szeretek esküvőkre járni. Nyáron Árpa Attiláén voltam, végigbőgtem az egészet. A látszat ellenére házasságpárti vagyok, és biztos abban, majd, amikor egyszer én is kimondom az igent, a saját szertartásomat is végigbőgöm. Örömömben.
Mi az, ami ilyen hosszú idő után is összetartja önöket?
B. A.: A szerelem. A mai napig szerelmesek vagyunk egymásba. Ma reggel például, amikor mind a ketten indultunk dolgozni, és búcsúzkodtunk, sírtam. Azért, mert egész nap nem látom majd Gábort. Az utóbbi hetekben sokat voltunk együtt. Együtt ébredtünk, reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, esténként együtt filmeztünk, mindent együtt csináltunk. Arról nem beszélve, Gábor nem tud úgy elmenni mellettem, hogy ne mondaná: „Kicsim, de szép vagy, baba, szeretlek.” Neki így tetszem, így szeret. Egyébként tízéves korom óta vagyok nem magas, hanem széles. A tinédzserévek kicsit nehezebbek is voltak, a gyerekek csúfoltak. Ráadásul azt gondoltam, nekem soha nem lesz fiúm. Aztán kiderült, hogy az osztályban mindig nekem volt a legtöbb udvarlóm. A szövegemmel, a humorommal vettem le őket a lábukról.
Ritka manapság, hogy valaki ennyire önazonos legyen, hogy valaki nemcsak mondja, hanem tényleg jól érzi magát a bőrében.
B. A.: Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de így van. Színészként, de magánemberként is szerintem elengedhetetlen, hogy az önmagamról alkotott képem igaz legyen. Számomra ez fontos, én így érzem jól magam. Mint ahogy az is fontos, hogy a fizikumom is rendben legyek. Szerencsére jó kondiban vagyok, amit a színpadnak köszönhetek. Havonta tizenhat este játszom, még egy sportoló is megirigyelhetné, amit egy-egy előadásban művelek. Táncolok, fölfutok, lefutok a lépcsőn. A Tortúra című darabban Árpa Attila izmos partnereként erős fizikai terhelés alatt vagyok. A színház az én mindennapi sportom, és azt gondolom, ez nem kis teljesítmény.
Kiemelt kép: Archív
The post Balázs Andi: Negyedszerre talán nem marad el az esküvőjük first appeared on Story.
