„Elengedni, vagy nem feladni”
Sokszor hallhattunk már csodás gyógyulásokról, lehetetlennek tűnő felépülésekről vagy épp kilátástalannak tűnő gyermekvállalásról, miközben láthattunk szép számmal feladásokat, kudarcokat és belenyugvó elengedést is. Persze, mindenki ismeri a saját korlátait, képességeit – már jó esetben –, és tudja, mennyi van még benne küzdésből, erőből, és mikor van az a pont, amikor azt érzi, el kell engednie az egészet vagy épp fel kell adni. Olyan ez, mint amikor vékony jégen lépkedünk... van, aki átér a túloldalra, más meg nem. Pedig a jég ugyanolyan vékony.
Sokszor hallhattunk már csodás gyógyulásokról, lehetetlennek tűnő felépülésekről vagy épp kilátástalannak tűnő gyermekvállalásról, miközben láthattunk szép számmal feladásokat, kudarcokat és belenyugvó elengedést is. Persze, mindenki ismeri a saját korlátait, képességeit – már jó esetben –, és tudja, mennyi van még benne küzdésből, erőből, és mikor van az a pont, amikor azt érzi, el kell engednie az egészet vagy épp fel kell adni. Olyan ez, mint amikor vékony jégen lépkedünk... van, aki átér a túloldalra, más meg nem. Pedig a jég ugyanolyan vékony.
