Férjes asszony volt Kádár János szeretője

Az 1960-as évek elejéig jutottunk a Kádár János életét feldolgozó sorozatunk kronológiájával. Nagyjából erre az időszakra lezárult a Rákosi-rendszer módszereit felélesztő, komoly és mély társadalmi megrázkódtatást kiváltó kolhozosítás, ekkoriban ért véget az 1956-os forradalomért és szabadságharcért indított bosszú. A tömeges leszámolást az új hatalom addig folytatta, amíg a kivégzettek száma „elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát” – az ártatlanok itt leginkább ávósokat, karhatalmistákat, megszálló szovjet katonákat jelentett.

Megfeszített munkával telt ez az időszak Kádárnak, gyakorlatilag nem volt magánélete, amit felesége fel is rótt neki, sorozatunk korábbi részei ezért szükségszerűen szóltak tömény politikáról, a hatalom megszilárdításáról, a rendszer restaurálásáról, a társadalom bedarálásáról. A folytatásban azonban egy időre elengedjük a politikát, és talán még kényesebb vizekre evezünk: Kádár János és a nők kapcsolatának bemutatása következik.

Komoly kihívás egy közismerten magába zárkózó, a magánéletét szigorúan védő ember esetében, aki inkább szótlanul tűrte, hogy a mendemondák legendákká érjenek körülötte, mintsem megnyilvánuljon adott kérdésben. Majtényi Györggyel, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem történészprofesszorával, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosával, a témában 2023-ban megjelent Kádárné és Kádár. Házasságban a hatalommal című könyv szerzőjével beszélgettünk.

Jó kiállású, jóképű fiatalember

Kádár János életében az első és legfontosabb nő vitán felül az édesanyja, Csermanek Borbála volt. Annyira, hogy 1949-es haláláig – Kádár 37 éves volt ekkor – egy fedél alatt éltek még úgy is, hogy a férfinak ablaktalan, dohos szobában kellett laknia és az öccsével egy ágyban aludnia. Évek óta együtt volt már későbbi feleségével, de házasodni nem akart, amíg Borbála élt: nem tudta otthagyni az édesanyját, miközben szerelmét sem akarta kitenni az idősödő, kemény munkásasszony nyers stílusának.

Mindez azonban csupán anya és fia rendkívül bensőséges, sorozatunk korábbi részében véd- és dacszövetségként jellemzett kapcsolatát jelzi, nem pedig azt, hogy érzéketlen lett volna az ellenkező nem irányában. Sőt, a vonzalom kölcsönösnek bizonyult, a hazai munkásmozgalom egyik alapítója, Demény Pál úgy jellemezte az ifjú Kádárt, mint aki „képes volt arra, hogy tartós hatást váltson ki a kommunista ifjúsági mozgalom elvtársnőiből.”

A korabeli fotókon jól látható, hogy sportos, magas, szőke fiatalember volt, aki szerény anyagi körülményei ellenére adott az öltözködésére. Sőt, tetten érhető módon tetszeni akart a nőknek

– mondja a 24.hu-nak Majtényi György.

Nagyon korán, alig 18 évesen csatlakozott a munkásmozgalomhoz állítólag egy tömegverekedés hatására, alkalmi és segédmunkákból élve egyre mélyebben bekapcsolódott az illegálisan működő kommunista párt munkájába. Nem kell elhárítási szakértőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk: a konspirációs „föld alatti” munka a rejtőzködésről szól, minél átlagosabb valaki, annál kisebb feltűnést kelt.

Kádár épp az ellenkezőjét tette, a korban divatosnak, polgárpukkasztónak számító piros nadrágot hordott, és csinos bajuszt festett magának – több, mint gyanítható módon nem volt számára közömbös, hogy milyen hatást gyakorol a nőkre.

Lehettek ambíciói

Ugyanerre utal, hogy később, az 1930-as évek végétől öltönyt hordott, hosszú kabátot és esernyőt lóbált a kezében, mint a kispolgári dandyk, és immár saját kefebajuszát ápolta. Utólag ő maga ezt is a hatóságok megtévesztésével magyarázta, de valamiért mégsem egyszerű melósnak álcázta magát, bár az is igaz: divatos ruházkodása nem igazán idézte a kommunista mozgalmárt.

A divatos jelzővel és főleg a ruházkodással azért érdemes óvatosan bánni, hiszen szegénységben, gyakorlatilag nyomorban élt az öccsével és az anyjával, csak a legolcsóbb, esetleg mások által levetett ruhákat engedhetett meg magának. Ebben az időszakban régi, reménytelen álomként fogalmazta meg, hogy saját ágyban aludhasson, és legyen egy cipője, amelyik nem ázik be.

A nőkre visszatérve: a két világháború közötti munkásmozgalom a legkevésbé sem az a merev közeg volt, amilyennek a későbbiek során elképzeljük az elvtársakat. A légkör igencsak szabad, szabados volt, többek között a mozgalomhoz erősen kapcsolt Kassák Lajos és Balázs Béla is ismert hódítás iránti szenvedélyéről, és utóbbi hedonizmusba hajló életszakaszairól.

Valószínűleg Kádárnak is lehettek ilyen ambíciói ebben az időszakban

– jegyzi meg a történész.

Biztosat azonban nem tudunk, Kádár János soha nem beszélt ilyesmiről, még csak említés szintjén sem. Az akkori Kádár szintjén álló munkásnők többségének pedig sem lehetősége, sem indíttatása nem volt memoárokba foglalni egy névtelen „munkásgyerekkel” folytatott esetleges viszonyt akkoriban.

Mindenesetre érdekes belegondolni, miről mesélhetnének az alábbi nők, a főként nőket foglalkoztató Kaszab esernyőkészítő üzem dolgozói, ahol Kádár hosszú ideig (1935-től kis megszakításokkal 1942-ig) dolgozott kifutófiúként. Láthatóan nem érzi magát zavarban, talán nem is véletlenül választotta ezt a munkahelyet:

Később, a Kádár-rendszerben mondjuk úgy, „nehéz lett volna” ilyen szempontból felidézni az alakját, ezért kevesen emlékeztek vissza Kádárra, mint férfira. Ezen kevesek közé a feleségén kívül valójában egyetlen személy tartozott, Steiner Piroska, Kádár egy szem, az utókor által is ismert barátnője, szerelme. Társadalmilag és műveltségben is magasan a ’30-as évek munkásasszonyai felett állt, a rendszerváltás után interjúkat adott, és maga is írt a Kádárral folytatott viszonyról. Több formában is megírta szerelmük és saját élete történetét, 1974-ben Asszony a viharban címmel film is készült regényes visszaemlékezése alapján Piros Ildikó és Avar István főszereplésével.

„Szerelem szövődött közöttünk”

Steiner Piroska – későbbi mozgalmi nevén Döme Piroska – 1912-ben született értelmiségi zsidó családban. Reálérdeklődését követve vegyészetet tanult, a brünni főiskolára járt, itt ismerkedett meg későbbi férjével, Seres Tiborral, akivel 1936-ban egy fiuk született. A pár mindkét tagja baloldali meggyőződésű volt, a szociáldemokrata párt tagja, de Piroska inkább a kommunista vonallal szimpatizált. A mozgalom intellektuális hatása a két világháború közti Magyarországon jóval túlmutatott a politika határain, rengeteg értelmiségit is megihletett, továbbgondolásra sarkaltak az eszmék.

Kádár, vagyis akkoriban még Csermanek a mozgalomban, a mozgalomnak élt. Illegális tevékenysége okán börtönben ült, szabadulása után, 1937 nyarától a szociáldemokrata pártban tevékenykedett kommunistaként. A szociáldemokrata párt VI. kerületi szervezetében találkozott egymással a két „illegális kommunista”, sőt, gyakorlatilag ők ketten alkották a helyi kommunista sejtet – a párt teljes létszáma bőven száz alatt volt ekkoriban. Sokat voltak együtt, járták körzetük utcáit, beszélgettek, és próbálták agitálni az arra fogékony járókelőket.

Míg a világ dolgairól beszélgettünk, szerelem szövődött közöttünk. Nagyon csinos fiú volt, jó megjelenésű, mindig úgy nézett ki, mint egy őrgróf

– idézi Piroskát a történész a Kádárné és Kádárban.

Légyott a barlangban

Steiner Piroska házas asszony volt kisgyermekkel, ám férjével ekkorra már megromlott a kapcsolatuk, eleve válást terveztek, máskülönben nem hagyta volna eluralkodni magán a Kádár iránt érzett vonzalmat – legalábbis saját későbbi elmondása szerint. Azért Csermanek viccesen megkérdezte az elején: „Nem fog a férjed elverni az ágydeszkával, ha hajnalban mész haza?” Nem tudjuk, szerepet kapott-e bármilyen ágydeszka vagy egyéb léc a történetben, de tény, hogy Piroska nyilván az új kapcsolat kedvéért kisfiával együtt tényleg elköltözött a férjétől.

Albérletet vett ki a Sas utcában, Jánossal napközben az Andrássy úton, éjszakánként a Ligetben sétáltak. Kádár ugyanis nem volt hajlandó összeköltözni szerelmével: segített a költözködésben, állítólag ő csinálta a villanyszerelést, de maradt az anyjával és az öccsével egy fedél alatt a nyomorban.

Piroska csak a rendszerváltás után beszélt nyíltabban valószínűleg egyetlen valódi légyottjukról, Kádár életében ezt nem tehette meg. Az 1942-es nagy letartóztatási hullám után történt, amely gyakorlatilag felszámolta a magyar kommunista pártot, mozgalmat, itt írtunk róla sorozatunk egy korábbi részében. A Gugger- (ma Látó-) hegyi randevú a nő szerint „több volt, mint két szerelmes ember találkozása”, még Csermanek visszafogott lényéből is az öröm áradt:

S éjszakára egy barlangba húzódtunk, ami talán nem felelt meg az úgynevezett konspirációs szabályoknak, de hát kiderült, mi is emberek vagyunk.

Steiner Piroska művelt, tanult nő volt, hatalmas társadalmi szakadék választotta el az alkalmi munkákból élő, írógépműszerész végzettséggel sem rendelkező Csermanektől. Piroska mégis partnerként fogadta el a férfit, aki Aczél György visszaemlékezései szerint is értelmes ember volt, képezte magát. Kádár érzéseit nem ismerjük, ám a történész úgy véli, ez a kapcsolat Piroska számára talán fontosabb volt.

A szerelem viszonylag hamar elmúlt, az asszony elmondásából az derül ki, Kádár nem akart tartós kapcsolatot.

DP a naptárban

Egyre kevesebbet találkoztak, más-más helyen bujkáltak, a háború éveiben a lebukás immár nagyon komoly következményekkel járt volna. Egyszer, 1943-ban óriási veszélyt vállalva találkoztak még a nő lakásán: Kádár örült a viszontlátásnak, de nem reagált a felé sugárzó szenvedélyre, mintha már nem nőként tekintett volna rá. Piroska ezt nagyon zokon vette, állítása szerint itt benne is megtört valami. Feltehetően itt múlt el a szerelem.

Steiner Piroskát 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, ám túlélte, hazajött, és legközelebb 1945 elején találkozott Kádárral, aki ekkoriban már Budapest rendőrfőkapitány-helyettese volt – e beosztásánál fogva szervezett balul sikerült kettős akasztást az Oktogonon – és a párt vezetői közé tartozott. Hivatalában, az asztal mellett fogadta, bajuszt immár nem viselt.

„Elfogódottan álltunk” – emlékezett vissza Steiner Piroska, de Kádár tartózkodóan viselkedett. Többé nem lehetett köztük semmi, Kádár ekkor még mindig édesanyjával élt együtt, de már együtt volt új szerelmével, későbbi feleségével, Tamáska Máriával.

Piroska később is gyakran bejárt hozzá. Megvannak Kádár asztali naptárai, ezekben DP monogrammal szerepel Döme Piroska még az 1970-es években is

– mondja Majtényi György. Hozzáteszi: kapcsolatuk azonban ekkor már megmaradt az udvariasság szintjén. A Kádár-korszakban széltében-hosszában suttogtak a pártvezetésen belül az egykori viszonyról, amit csak erősített az említett könyv és film, még ha azok látszólag „kitalált” szereplőkkel is játszódtak.

Tamáska Máriát vélhetően zavarták a pletykák, legalábbis a minden mozgalmi veterán írását (is) magában foglaló, 4200 kötetes házi Kádár-könyvtárból Steiner Piroska művei feltűnő módon hiányoztak.

Az anyja erősen irányíthatta

Végezetül néhány gondolat arról, hogy adott egy jóképű, fiatal, izmos, szőke fiú, akit nyilvánvalóan szeretnek a nők, és egy olyan szabados mikrokörnyezet, ahol csak a kezét kell értük kinyújtania. Mégis azt látjuk, hogy Kádár János életében az édesanyján kívül csupán két nő bukkan fel. Mi lehet az oka? Csak találgatni tudunk.

Nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire zárkózott, visszahúzódó természet volt, bizalmatlan az őt körülvevő emberekkel, az érzés pedig csak fokozódott benne a bebörtönzések hatására, majd a hatalomba kerülve egyaránt. A kortársak is észrevették, megjegyezték, téma volt a környezetében, ezt bizonyítja például életkörülményeinek megválasztása is.

A híres, 173 négyzetméteres rózsadombi, józsefhegyi, Cserje utcai villa annak idején még a III. kerület külterületi részén feküdt, nem voltak szomszédai. Tudatos választás volt ez a részéről

– emeli ki a történész. Az okok közé sorolhatjuk még az édesanyjával fennálló szoros viszonyt: Csermanek Borbála főzött és mosott a fiára, úgy tűnik, mintha sok szempontból ő irányította volna az életét. Érdemi választ csak Kádár János adhatott volna, ám ő nem tette meg.

Történetünk innen át is kanyarodik a Kádár János életéből ismert második és egyben utolsó szerelemre, Tamáska Mária alakjára, akit sorozatunk következő részében mutatunk be.

The post Férjes asszony volt Kádár János szeretője first appeared on 24.hu.