Gálvölgyi János: „Én álmodni se tudtam volna jobb életet, borzasztó hálás vagyok Jutkának”
Közel hatvan éve szereti egymást a színművész és felesége. Azt mondják, sosem bánták meg, hogy összekötötték az életüket. The post Gálvölgyi János: „Én álmodni se tudtam volna jobb életet, borzasztó hálás vagyok Jutkának” first appeared on Story.

A ház ura nyit kaput, majd beinvitál minket a házukba, amit egykori nyaralójuk helyén építettek. Gálvölgyi János kávéval kínálja a vendégeket, de azonnal kiderül, valójában nem is tud kávét főzni, a gépet sem tudja bekapcsolni. A házban kellemes meleg van, fázni nem szeretnek, és több ezer könyv, mert olvasni viszont nagyon.
„Virágot is szoktam kapni”
A művészvilágban különösen ritka, hogy két ember ennyi ideig kitartson egymás mellett, az pedig egészen kivételes, hogy mindezt szeretettel, odaadással tegyék. Egykor mindketten színésznek készültek, a nagy találkozásra is egy amatőr színjátszókörben került sor. „Kezdetben barátok voltunk, ez sokkal tartósabb, mint a szerelem, ami időnként szenvedélyes, máskor kevésbé tüzes. Stabil alapokon állt a barátságunk, amikor János udvarolni kezdett. Ő tizennyolc, én húszéves voltam. Nekem a férfi fogalmába beletartozott, hogy az az igazán jó férfi, aki jó a színpadon. És ő jó volt. Ez imponált nekem, ráadásul meglehetősen csinos fiú volt – mondja csillogó szemmel Judit, nem titkolva, valószínűleg világhíres bűvész édesapjához, Rodolfóhoz mérte a férfiakat. – Nagyon igyekezett az udvarlással. A mai napig figyelmes férfi. Ha lát valamit, amivel úgy érzi, örömet szerezhet nekem, akkor azt megveszi. Időnként virágot is szoktam kapni.” Judit szerint boldogságuk két alapköve a bizalom és a kommunikáció. „Mindent megbeszélünk egymással, nincsenek titkaink a másik előtt, legalábbis tudtommal…”

Napi terveik vannak
Hetven felett a mindennapjaik már csendes mederben folynak. Több ezer könyvünk van, ha tehetik, otthon olvasgatnak, beszélgetnek, Jutka ebédet készít. A nagy társasági életet kerülik. A Covid előtt gyakran látták őket kézen fogva a Lukács felé sétálni, de ma már az uszodát is kihagyják. Dorka lányuk a házuk külön bejáratú, emeleti részén él az egyik unokájukkal, így velük napi szinten találkoznak. „Már csak kis terveink vannak, egy-két napra, maximum hónapra tervezünk előre, és sokkal nagyobb az aggódás is. János is aggódós. Aggódik a lányainkért, az unokáinkért és értem. Nagyon kétségbe tud esni, ha valakinek valami baja van. Én többet betegeskedtem idáig, mint ő. Olykor nem is alaptalanul aggódott, történt velem ez meg az, de itt vagyok. Én is jobban aggódom érte a rosszulléte óta – utal Judit János 2023-as betegségére, amikor légzési nehézséggel kórházba került, és sokáig az intenzív osztályon ápolták. – Néha már mondom neki, vállaljon kevesebbet.” János átnéz az étkezőasztalon felstócolt könyvek fölött. „Amíg lehet, dolgozom. Milyen rossz lesz azt megérni − ha megérem −, hogy itt vagyok még a földön, de sehova se hívnak.” Azért azt elismeri, a rosszulléte óta jobban vigyáz magára.

Összevesznek a mobiltelefonon
Azt tudjuk, hogy Gálvölgyi János milyen ragyogó színész, arról viszont fogalmunk sincs, milyen férj. Most erre is választ kapunk. „Szerintem rendes férjet fogtam ki. Én például nem vezetek autót, és bár a férfiak nem lelkesednek annyira a bevásárlásért, ő mindig elvisz a boltba. Főzni nem főz, de például a krumplipucolásba besegít. Nem egy ínyenc, a rántott hús a kedvence. Az édességet nem szereti, ami azért jó, mert úgysem tudok sütni. A színpadon bármire képes, szó nélkül letolja a nadrágját, ha arról van szó, magánemberként zárkózottabb, gátlásosabb – sorolja Judit. – Veszekedni nem igazán szoktunk, nem is lehet vele. Ha mégis, akkor olyanokat mond, hogy csak állok… Mi a kapcsolatunk első öt évében egy életre kiveszekedtük magunkat. Kettőnk közül én voltam a vehemensebb.” „A mobilon szoktunk veszekedni – ironizál János. – Jutkának is van, de szerintem bekapcsolni se tudja, pedig csodálatos dolog. Ha baj van, könnyebb utolérni a másikat, mint a vezetékes telefonon, ő viszont makacsul ellenáll.” Tudni kell, a színész sokáig híres volt mobilfóbiájáról, hiába győzködték, mi mindenre jó, ő csak akkor kapcsolta be, ha hívni akart valakit, őt a vonalas telefonjukon kellett keresni, amit többnyire Judit vett fel. Városi legendák szerint végül Csonka András tanította meg az okostelefon használatára. „Ma már ebben van benne minden programom, plusz több ezer telefonszám. Ha elhagynám, azt se tudnám, aznap hova kellene mennem – magyarázza, és ugyan nem beszél Judit természetéről, szokásairól, de amit kettejükről mond, azzal többet is mesél. – Még itt vagyunk, együtt vagyunk, remélem, még sokáig. Én álmodni se tudtam volna jobb életet, és borzasztó hálás vagyok Jutkának, nélküle már biztos nem ülnék itt. Részemről jó döntés volt feleségül kérni, újra megtenném.” „Hozzámennék” – jegyzi meg halkan Judit.

Érdekességek a házaspárról
• János szerelme kezét leendő anyósától kérte meg, mert Rodolfót aznap elszólította a munka. Végül telefonon adta áldását a frigyre.
• János mindig két lánygyereket szeretett volna, és teljesült a vágya. Első lányát, Esztert negyedóránként lefényképezte, annyira büszke volt rá.
• A színész utál kezet fogni, puszilkodni, kivéve a feleségével és a lányaival, akiknek igényli az ölelését.
• Nem élnek nagy társasági életet, a családon kívül nem szoktak vendégeket hívni az otthonukba.
• A színház miatt a vasárnapi ebédet gyakran kedden költik el.
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
The post Gálvölgyi János: „Én álmodni se tudtam volna jobb életet, borzasztó hálás vagyok Jutkának” first appeared on Story.