Kiderült, hogy Európa legkeresetteb pénzügyi bűnözője valójában orosz kém

Nem sokkal azután, hogy a német óriáscég, a Wirecard 2020 nyarán bejelentette, hogy óriási összeggel, közel 2 milliárd euróval nem tud elszámolni és csődöt is jelentett, a vállalat második embere, az osztrák Jan Marsalek felszállt egy magánrepülőre és elhagyta Ausztriát Fehéroroszország felé. Onnan autóval Moszkvába vitték. Marsalek azóta eltűnt, Európában azóta is ő legkeresettebb pénzügyi bűnöző. Most azonban kiderült, hogy ennél is több: közel egy évtizeden át orosz ügynök is volt.

A Wirecardot 1999-ben alapították Münchenben, és a vállalat eleinte pornó- és fogadási oldalak online fizetési szolgáltatásain dolgozott, később azonban nyitni tudtak egyéb, elfogadottabb területek felé is. A 2010-es évek közepére a cég élete mesebeli történetté vált, a német PayPal-ként emlegették őket. Németország vezetése a Wirecardban látta a régóta áhított áttörést a nemzetközi fintech piacok élére. Alapvetően elektronikus és online fizetési eszközökkel, illetve pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkoztak, világszerte egyre bővülő ügyfélkörrel.

Hogy valami nagyon nincs rendben a német csodacéggel, arra 2015-től kezdődően a Financial Times kezdett rájönni. A gazdasági lap sorra jelentette meg a cikkeket a Wirecard körüli gyanús ügyletekről. A cég azonban rendre beperelte a lapot és a német pénzügyi felügyelet is a vállalat oldalát fogta. A lufi 2020-ban robbant fel, amikor kiderült, hogy a Kelet-Ázsiába hazudott európai profit egyszerűen nem létezik, óriási, jól felépített kamu az, hogy a vállalat szingapúri és Fülöp-szigeteki számláin eurómilliárdok lennének.

A Wirecard-sztoriban két figura közül lehet választani főszereplőt. Az egyik Markus Braun, a vállalat alapítója, vezérigazgatója, aki fontos szerepet vállalt a cég körüli legenda megteremtésében, a német gazdasági elit behálózásában és a Financial Times elleni igaztalan támadásokban. Braun a csőd után börtönbe került, most is ott várja az ügyében zajló bírósági tárgyalások végét.

A másik, Braunnál is sötétebb figura Jan Marsalek, a Wirecard második embere. Ő állt az egész kelet-ázsiai operáció mögött, az ő ötlete volt, hogy kamuszámlákkal támogassák az óriáscég sikereit. Mint most kiderült, ennél sokkal többet is csinált.

Marsalek furcsa kapcsolatait a titkosszolgálatokkal már az ügy kirobbanása óta lehetett tudni. Több közel-keleti, észak-afrikai szál is van, de a legfontosabb az orosz titkosszolgálatoknak végzett tevékenysége. A férfi a Wirecard müncheni irodáját is a orosz konzulátus közvetlen közelében bérelte. Majd ugye lelépett Moszkvába. Most kiderült, hogy ezidő alatt rendszeresen adott át adatokat a GRU-nak és az SVR-nek, az oroszok külföldi hírszerzésének a német hatóságok Wirecardnál vezetett számláiról és adataikról, így arról is, kiket fizetnek a számlákon keresztül informátorként a német titkosszolgálatok. Hiszen mind a külföldi hírszerzés, a BND, mind a belföldi elhárítás, a BKA Wirecard számlákat használt: összeomlása idején a vállalat kezelte a hatóságok hitelkártyás fizetéseinek egyharmadát. De az is kiderült, hogy a Wirecard szolgáltatásait az oroszok is használták, méghozzá titkos műveletek finanszírozására, informátorok vagy katonai vállalkozók fizetésére és olyan titkos projektek finanszírozására is, mint például a fegyverbeszerzések.

Nyugati hírszerzési tisztviselők szerint Marsalek most az Emírségekben lehet és ott együtt dolgozik egy ott állomásozó nyugalmazott orosz hírszerzőtiszttel. 2020-ban, nem sokkal Moszkvába távozása után aktivizálta magát és a távolból létrehozott egy céget Nagy-Britanniában, amely egészen 2023-ig működött. A brit ügyészek szerint ennek segítségével Marsalek egy öt bolgárból álló hálózatot futtatott, ami Oroszországnak kémkedet Anglia-szerte.

Marsalek orosz kémügyeit most a Wall Street Journal írta meg. A Wirecard-sztorit itt lehet elolvasni a 444-en Horváth Bence tollából, a filmbeillő történetet pedig valóban filmre vitték, amit a Netflixen lehet megtekinteni.