Kommentár: A zokniba rejtett boldogság
Kádár apánk gondoskodott rólunk, de azért mindent tőle sem kaphattunk meg. Volt meló bőven, három műszakban is, mellé a fusi hétvégente, de olykor szerettünk volna cserébe valami szépet, valami különlegeset kapni az élettől. A dohos, kénes gyári műhelyek szaga helyett a jólét illatát. A savanykás Kövidinka íze helyett a francia pezsgő zamatát. Vágytunk a hanyatló Nyugat ópiumára, s ha olykor sikerült kék útlevéllel „átmászni” a vasfüggönyön, a legszívesebben a Wartburg tetejére kötözve, a csomagtartót telepakolva hazahoztuk volna a Mariahilfer Strasse összes üzletének árukínálatát.
Kádár apánk gondoskodott rólunk, de azért mindent tőle sem kaphattunk meg. Volt meló bőven, három műszakban is, mellé a fusi hétvégente, de olykor szerettünk volna cserébe valami szépet, valami különlegeset kapni az élettől. A dohos, kénes gyári műhelyek szaga helyett a jólét illatát. A savanykás Kövidinka íze helyett a francia pezsgő zamatát. Vágytunk a hanyatló Nyugat ópiumára, s ha olykor sikerült kék útlevéllel „átmászni” a vasfüggönyön, a legszívesebben a Wartburg tetejére kötözve, a csomagtartót telepakolva hazahoztuk volna a Mariahilfer Strasse összes üzletének árukínálatát.
