Mire számíthat Magyarország és az EU a következő amerikai elnöktől?

Trump elhozza a békét és a kánaánt? Vagy épp ellenkezőleg: kereskedelmi háborúba kezd Európával? És mi lehet a szerepe ebben Orbán Viktor miniszterelnöknek? Kinek a gondja lesz a jövőben Oroszország? Egy hét múlva választ elnököt az Egyesült Államok, ezért körbejártuk, hogy milyen hatással lehet a mi életünkre az, hogy hogyan fogják hívni az USA 47. elnökét.

Nagyjából egy hét múlva választ elnököt a világ első számú szuperhatalma. A november ötödikei kedden emellett az is eldől, hogy a demokraták vagy a republikánusok lesznek-e többségben az Egyesült Államok Képviselőházában. Mivel az USA politikai irányvonala nagyban meghatározza az Európai Unió mozgásterét is, és nem mellesleg a magyar miniszterelnök Donald Trump elnökségére tette fel minden zsetonját, szakértőkkel jártuk végig, hogy Magyarország és tágabban az Európai Unió mire számíthat egy Harris vagy egy Trump adminisztráció esetén.

Az egyértelműen kijelenthető, hogy a demokraták és a republikánusok között a legfontosabb dolgokban konszenzus van. Ilyen az amerikai gazdaságpolitika elsőbbsége, és az ezzel járó protekcionista intézkedések, melyek hátrányosan érinthetik többek között Európa országait is. Ennek köszönhető a kereskedelmi háború indítása Kína ellen is, ezzel a pártjaikon kívül Harris és Trump is egyetért. Szintén van egy demokrata-republikánus konszenzus Ukrajna támogatásában, de itt válhat el a pártja álláspontjától Trumpé, aki többféle nyilatkozatott tett már az ügyben, és igazából senki nem tudja, hogy mit tenne Ukrajna ügyében, de úgy tűnik, a republikánusok többsége továbbra is támogatná őket a Moszkva elleni harcuk során.

A fő különbséget a két elnök között inkább a hozzáállás jelentheti Trump és Harris között. Ezt erősítette meg az amerikai-európai kapcsolatok fejlesztéséért dolgozó German Marshall Fund think tank berlini vezetője is:

„Konszenzus van a republikánusok és a demokraták között az gazdaságpolitikát illetően, és  a demokraták mellett a republikánusok egy része is támogatja Ukrajnát, és valójában azt akarják, hogy a Biden/Harris-kormány tegyen többet. Van azonban egy alapvető különbség a két jelölt között. Míg Harris képes a kompromisszumokra, és értékeli a szövetségeseket, valamint a transzatlanti kapcsolatokat, Trump elnök tranzakcionalista (önérdeket szem előtt tartó, szabályokat áthágó politikai felfogás) és kiszámíthatatlan, ami nem illik jól a partnerséghez.” – mondta el az Átlátszónak Sudha David-Wilp.

Ezt egyébként több, az USA politikájában jártas szakértő is megerősítette. Trump az „America first” politikájával kizárólag saját belpolitikai érdekeit fogja nézni, míg Harristől a demokratákra jellemző értékalapú politizálás folytatását várják. Ezzel együtt egy demokrata vezetés esetén sem dőlhet hátra az Európai Unió, ugyanis az Egyesült Államok gazdaságát védő intézkedések és a Kína ellen hirdetett kereskedelmi háború hátrányosan érintheti az európai versenyképességet is. Itt elég csak a német autógyárakra gondolni, akik előre jelezték, hogy nem értenek egyet a kínai elektromos autókat sújtó vámokkal, mert azzal például a Volkswagen Kínában gyártott e-autóit is sújtanák az uniós vámok, de azt az amerikai politikai érdekeknek megfelelően mégis megszavazta az Európai Unió Tanácsa.

Trump elnöksége viszont komolyabb harcokkal és viszályokkal is járhat a transzatlanti kapcsolatokban. Elég csak néhány nyilatkozatot felidézni a republikánus elnökjelölttől, miszerint a német autókonszerneket amerikaivá akarja tenni, és ezt vélhetően zsarolással érné el, azaz hatalmas importvámokat vetne ki az autógyártókra, akik így elvesztenék az amerikai piacot. Az importvámok amúgy is jellemeznék Trump politikáját, amelyet megszenvedne az európai gazdaság is. Hírek szerint erre már az EU intézményrendszer is igyekszik felkészülni, és válaszlépésekkel készülnek Trump belengetett intézkedései ellen.

Orbán Viktor a hídépítő?

Orbán Viktor pedig pont erre a szcenárióra játszik. Az elmúlt évek során rengeteg forrást és energiát öntött az amerikai republikánusokkal és a Trumppal való kapcsolat kiépítésére, és ebben kulcsszerepe volt Szánthó Miklós vezette Alapjogokért Központ mellett Orbán Balázsnak is. Ebből a szempontból érthető, hogy a miniszterelnök nem engedhette meg magának politikai igazgatójának a menesztését az 56-os forradalmat érintő mondatai miatt, főleg az amerikai elnökválasztások előtt nem. Ugyanis egy esetleges Trump elnökség esetén igazán kifizetődhet a sok befektetett pénz és munka, és Orbán Balázs kulcsszerepet tölthet be a kapcsolatok fenntartásában.

Orbán Viktor nem titkolt célja, hogy a Trump adminisztráció esetén egyfajta hídépítőként lépjen fel az Egyesült Államok és az Európai Unió között, felértékelve ezzel az EU-ban lévő pozícióját is. Ezzel azonban több probléma is lehet. A legfontosabbra Jana Puglierin, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának (ECFR) egyik vezető munkatársa mutatott rá:

„Orbán Viktor aligha lehet hídépítő az Egyesült Államok és az EU között, mivel utóbbi irányába már felégetett szinte minden hidat.”

A szervezet berlini munkatársának szavai mellé hozzájön még az a tény, hogy Trump első ciklusa alatt hasonló szerepre törekedett Theresa May, aki Trump elnöksége alatt volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke, valamint Emmanuel Macron francia elnök is. Mindketten elbuktak ebben a szerepben, egyszerűen azért, mert az amerikai elnök nem bizonyult megbízható partnernek, nem törekedett kompromisszumokra, és ha valamit megígért, azt gond nélkül megszegte, ha érdekei úgy kívánták.

Ezek alapján nehéz elképzelni, hogy a magyar miniszterelnök szavára lágyul meg Trump „America first” politikája, azonban még érdekesebb lehet, hogy a magyar gazdasági semlegesség néven meghirdetett kínai befektetői dömpinghez mit fog szólni Donald Trump. A republikánus jelölt külpolitikájának középpontjában ugyanis Kína és az ellenük hirdetett kereskedelmi háború áll. És többször hangsúlyozta, hogy a szövetségesektől is igazodást vár el. Egy ilyen elvárás sértené a magyar szuverén kül- és gazdaságpolitikát is, érdekes lenne megtudni, hogy ezt is ilyen harcosan képviselné-e a magyar kormány, mint teszi ezt jelenleg a nyugati szövetségeseinkkel szemben.

Ukrajna kérdése

A leginkább megosztó kérdés, hogy mi lesz Ukrajnával, és az oroszokkal szemben vívott háborújukban való támogatásukkal. Azt látni kell, hogy érdemben eddig két ország volt az, aki pénzt és fegyvereket szállított Kijevnek. Ez pedig az Egyesült Államok és Németország. Az is megfigyelhető volt, hogy Berlin mindig Washingtonhoz igazította egy-egy kulcsfontosságú fegyverzet átadását az ukránoknak. Ez utóbbit Daniela Schwarzer, a Bertelsmann alapítvány vezetőségi tagja, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) és a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) korábbi európai vezetője mondta el egy panelbeszélgetés alkalmával.

Bár konszenzus van az ukránok támogatásának ügyében is az amerikai pártok között, azonban az várható, hogy mind Harris, mind Trump a békekötésre törekedne. Ennek fő oka az, hogy az USA figyelme egyre inkább Kína irányába tolódik, és két ekkora konfliktust a világ két másik nagyhatalmával szemben egyszerre nem tudna felvállalni. Trump sokszor és sokfélét mondott Ukrajnáról, és nem lehet tudni, hogy mennyire radikális módszerekkel oldaná meg a konfliktust, milyen terület- és érdekveszteséggel járna az Zelenszkij elnök számára.

Schwarzer szerint Harris ezzel szemben mindig fontos partnerként említi Ukrajnát a nemzetközi kitekintéseiben, de az egyértelmű, hogy egy demokrata kormányzás alatt is számítani lehet arra, hogy az USA figyelme Kínára tolódik, és az EU-nak a saját biztonságát kell tudni garantálnia.

Ebben egyetértés van a szakértők között: Európa egyre inkább magára maradhat az Oroszországgal folytatott konfliktusban és előbb vagy utóbb garantálnia kell tudni saját biztonságát. Ha a kínai-tajvani konfliktus élesedik, akkor egy demokrata kormányzás esetén is számíthatnánk egy gyors figyelemátrendeződésre, azonban ha Donald Trump nyeri meg a közelgő elnökválasztást, akkor az EU hamar egyedül találhatja magát az orosz fenyegetés árnyékában. Egy orosz problémával egyedül szembenéző Európa pedig senkinek sem jó, így Magyarországnak sem.

Dóka Milán (Berlin)

Source