„Nem én választottam a szcientológiát, beleszülettem a szabályaikba, és azt sem én választottam, hogy Danny Masterson megerőszakoljon”

Danny Masterson amerikai színészt harminc év letöltendő börtönbüntetésre ítélték szeptember elején két nő megerőszakolása miatt. Masterson a kétezres évek elején lett ismert, leginkább az Azok a 70-es évek (That '70s Show) című sorozat miatt, amiben Ashton Kutcherrel és Mila Kunisszal együtt szerepelt.

Eredetileg három nő – mindhárman a szcientológia egyház egykori tagjai – vádolta meg 2017-ben azzal, hogy 2001 és 2003 között szexuálisan zaklatta őket. Az ügyészek szerint a szcientológia egyház kezdetben megpróbálta eltussolni a Masterson által elkövetett bántalmazásokat és erőszakot. A támadások idején a színész és mindhárom vádlója szcientológus volt. 2022 decemberében egy másik esküdtszék nem tudott ítéletet hozni, az ügyészek akkor úgy döntöttek, újratárgyalják az ügyet, a bíró pedig engedélyezte az ügyvédeknek, hogy olyan új bizonyítékokat mutassanak be, amiket az első tárgyaláson kizártak.

Az egyik nő, akit Masterson bántalmazott, a bíróságon tett nyilatkozatában részletezte, mi történt vele az erőszak utáni napokban és években, milyen traumákon ment és megy keresztül nemcsak ő, a családja is a mai napig.

A meg nem nevezett nő bírósági nyilatkozatát Yashar Ali újságíró szerezte meg és tette közzé teljes terjedelmében. Ali azt írta, Masterson áldozatának vallomása „annyira megrázó, hogy mindenkinek el kell olvasnia, hogy megértse, min mentek keresztül Danny Masterson és a szcientológia egyház miatt ezek a nők”.

„Húsz évvel ezelőtt, 2003. április 25-én, az apám 55. születésnapján erőszakoltak meg. Nagyon szerettem apámat, még mindig emlékszem, mit mondott, amikor utoljára beszéltem vele. 2010. augusztus 13. volt, a születésnapom, amikor felhívott, és az utolsó dolog, amit mondtunk egymásnak, az volt, hogy »szeretlek«. Azon a hétvégén halt meg. Arra is emlékszem, mikor hallottam utoljára anyámat, és mik voltak az utolsó szavai hozzám. 2020 februárjában küldött nekem sms-t, amiben azt írta, soha többé ne keressem. Előre szólt, hogy szeretné, ha Danny Masterson bíróság elé kerülne, amiért megerőszakolt engem, de nem a vallása, az ő vallásuk, a szcientológia rovására. (...) Választanom kellett, hogy a hatóságokkal és a bírósággal működöm együtt, vagy a szcientológia egyházat védem és anyámat magam mellett tartom.

Tudomásom szerint anyám még él, de nem találkozunk, mert megerőszakoltak, az erőszaktevőt pedig feljelentettem a rendőrségen. Ez szigorúan tilos a szcientológiában. Bűnnek számít. Márpedig az elmúlt közel hét évben, miután az ügyemet újra megnyitották a 2004-es, eredeti rendőrségi feljelentésem alapján, együttműködtem a hatóságokkal a többszörös nemi erőszakkal kapcsolatos nyomozásban. (....) Van egy levelem anyámtól, amit David Miscavige-nek, a szcientológia egyház vezetőjének írt, és amiben igazságot követelt nekem. Igaz, ez csak a szcientológiai változat volt, az igazságszolgáltatás egy másik változata. Néha elolvasom, amit akkoriban írt, amikor még a szcientológia egyház tagja voltam, amikor még számítottam. Amikor még szeretett, amikor úgy tűnt, érdekli, mi történik a lányával. (...) Nem én választottam, beleszülettem a szcientológiába és a szabályaikba, és azt sem én választottam, hogy Danny Masterson megerőszakoljon.

Mastersonnal az egyházon, a szcientológián keresztül ismerkedtem meg. Mindketten második generációs szcientológusok voltunk. A családjaink ismerték egymást, grillpartikra jártunk a szülei házába vagy az én szüleim házába, közös barátaink voltak, akik közül sokak mellett kellett elsétálnom itt a folyosón nemcsak ma, hanem minden vádemelési kísérletnél, minden tárgyalási napon. Nem fogok a viselkedésükről beszélni. Ismerem a szcientológiai kódexet és azt az odaadást, amit ez a híresség – aminek tartják – képes ebben a vallásban kivívni magának.

Gyerekként mindketten szcientológiai iskolába jártunk, ez volt az egyetlen közösség, amit egész életemben ismertem, amíg Masterson meg nem erőszakolt. 2003. április 24-én fél napot dolgoztam, elhoztam a lányomat az iskolából, kitettem a szüleim házánál, aztán elmentem a barátnőmhöz, Brie Shafferhez. Ő is szcientológus volt, egyben Masterson asszisztense. Délután 5 körül értem oda hozzá, és valamikor éjfél után, vagyis hivatalosan már április 25-én megerőszakolt a főnöke.

Miután elkábítottak és megerőszakoltak, felébredtem és felöltöztem. Még mindig nem emlékszem, mi volt rajtam, de azt tudom, hogy nem találtam a bugyimat. Onnan tudom, hogy amikor hazaértem, nem volt rajtam, és emlékszem, hogy feldúlt voltam, és zavart a gondolat miatt, hogy a bugyim valahol Danny házában van. Emlékszem, amikor lejutottam a háza kijáratához, láttam Luke Watsont, Danny legjobb barátját. Utasított, hogy azonnal jelentkezzek a híreségek központjában Susannál. Már vártak engem. Luke nem akart velem beszélni, vagy segíteni nekem, még akkor sem, amikor könyörögtem neki. Csak azt ismételgette, hogy menjek a hírességek központjába.”

Masterson áldozata végül nem ment el az egyház külön celebekkel foglalkozó központjába, helyette a szülei házába ment, úgy fogalmazott, azért, mert ott érezte magát biztonságban, és mert attól tartott, a szülei már aggódnak, hiszen órákkal korábban ott kellett volna lennie. Mivel az apjának születésnapja volt, családjával egy közös, többnapos utazást terveztek. „Fájdalmas volt az az öt óra, amit a repülőn töltöttem. A hajam még mindig hányásszagú volt. A hányás szaga a mai napig emlékeztet mindenre. Azt hiszem, Danny nem volt túl alapos, amikor megpróbálta lezuhanyozni rólam a hányást, mielőtt megerőszakolt.”

„A táskámat sem pakoltam be a nyaralásra. Anyám ruháit viseltem egész héten. Igen, az ő fürdőruhája volt rajtam azokon a fotókon, amiket a védelem az esküdtszéknek mutogatott, hogy »nézzék ezt a lányt bikiniben, itallal a kezében, mosolyogva. Nyilvánvaló, hogy akarta. Egyértelmű, hogy ő egy bulizós lány. Nyilvánvaló, hogy nem erőszakolták meg.« Nos, a fotón az a lány valójában az anyjától kölcsönkért fürdőruhát viselte, jegeskávét ivott, és azon gondolkodott, hogyan fogja eltitkolni a családja elől, hogy most erőszakolták meg, hogy épp most erőszakolta meg egy szcientológustársa abból az egyházból, ami azt hirdeti, hogy a tagjai a legetikusabb emberek a világon.” A nyaralásról visszatérve jelentette az egyháznak, mit tett vele Masterson, úgy, „ahogy azt az egyház szigorú szabályzata megkövetelte”. Egy „nagyon ijesztő és magas”, Julian nevű férfinak jelentette a történteket. „Ez volt az az ember, aki eldöntötte, hogy mit írhatok és mit nem, és világossá tette, hogy Danny érinthetetlen.” A „nemi erőszak” kifejezést sem használhatta, elmondása szerint ennek a férfinak „hatalma volt a szcientológiában”, és attól a naptól kezdve „pokollá” tette az életét.

„Danny híresség volt, emiatt a szcientológia erősen védte. Egy éven át követtem a szcientológia irányelveit, végigcsináltam mindent, amit Danny megkövetelt, és amit az egyházunk kikényszerített” – mondta a nő, aki szerint a procedúra egy évig tartott, és közben több tízezer dollárt fizetett ki az egyháznak, amiért sokszor kihallgatták őt a munkatársai. Aztán valakitől hallotta, hogy egy Lily nevű lánnyal hasonló történt. Ekkor döntött úgy, hogy lépni fog, hogy feljelentést tesz a rendőrségen, mert „Danny nem fog leállni, nem tud leállni”.

2004 júniusában tett feljelentést a rendőrségen arról, hogy egy évvel korábban Danny Masterson megerőszakolta. Előtte az egyházon belül még „kényszerítették” egy találkozóra Mastersonnal. „Azt állította, hogy bocsánatot kér, és megígéri, hogy soha többé nem követ el ilyen bűncselekményt egyetlen nőn sem, ha részletesen elmesélem neki, milyen szörnyű és erőszakos volt, amit tett. (...) Masterson a barátjával, Luke Watsonnal együtt gúnyolódássá változtatta a találkozót. Nevetgéltek, viccként kezelték a helyzetet, nem mutattak valódi megbánást. (...) Egy cseppnyi megbánást sem mutatott a fájdalomért, amit okozott. Inkább úgy döntött, kineveti a szenvedésemet és a borzalmakat, amikről meséltem neki. Ezt súlyosbította, hogy a közös hitünket, a közösségünket, a vallásunkat használta fel arra, hogy elfedje a bűnét és elhallgattasson engem. Mélységesen aggasztó, hogy az egyházat, aminek az igazságosságot és az együttérzést kellene képviselnie, manipulálták, hogy megvédjenek egy elkövetőt a felelősségre vonástól.” Elmondása szerint amikor a találkozón arról beszélt, emlékszik, ahogy az erőszak közben az éjjeliszekrény felé nyúlt, Masterson elkezdett nevetni, és azt mondta, attól félt, hogy felborítja az éjjeliszekrényen álló lámpát, amit nagyon szeretett.

„Tudtam, hogy rács mögé kell kerülnie minden nő biztonsága érdekében, akik kapcsolatba kerülhetnek vele egy elszigetelt környezetben, távol azoktól, akik megvédhetnék tőle, elszigetelve azoktól, akik most könnyedén azt állítják, soha nem látták, hogy így viselkedett volna. Persze sokan mondhatják, hogy »soha nem láttam, hogy bárkit is megerőszakolt volna«. Igen, általában nem így működik a nemi erőszak. Azoknak, akik kő alatt élnek, és nyilvánosan kijelentették a tárgyalás előtt, hogy remélik, »ártatlannak találják«, hadd mondjam el, én és a lányaim olvastuk.”

(Az áldozat itt Ashton Kutcher Mastersont jellemző levelére utal, amiben arról írt, milyen fantasztikus embernek ismerte meg a színészt az együtt töltött idő alatt.)

„Vajon Danny kollégája (Ashton Kutcher) tudja, hogy Danny Masterson a kilencéves lányom nevét egy titoktartási szerződésre íratta, és kijelentette, hogy megtiltja neki, hogy bármi olyat mondjon, aminek köze van Dannyhez, vagy ahhoz, hogy ő megerőszakolta vagy bántalmazta az anyját?

A lányom azért tudott arról, hogy mit tett ez a szörnyeteg az anyjával, mert maga a szörnyeteg intézte el, hogy az egyik haverjának a fia, a lányom egyik osztálytársa elmondja a lányomnak. Hogy megszégyenítse és azt mondja neki, az anyja hazudik, hogy Danny nem erőszakolta meg. Még mindig emlékszem arra, amikor elhoztam őt az iskolából, és a hátsó ülésről a gyerekem azt kérdezte: »anya, mi az a nemi erőszak?« Kilencéves volt. (...) Honnan tudom, hogy ő intézte, hogy tudjon róla? Azon a személyes találkozón, amire kényszerítettek, azzal nyitott, hogy beismerte, amit a gyerekemmel tett, hogy túl messzire ment, és hogy az egyház emiatt rábeszélte, hogy ő fizesse a gyerekemnek a szcientológia egyház tanácsadásán való részvételt, ami majd segít neki az érzelmi zaklatottságában. Mosolyogva mesélte, hogy a fiúnak egy doboz csokit vásárolt, cserébe azért, hogy ezt az üzenetet eljuttassa a gyerekemnek.” „A támadás és a nemi erőszak utáni első pár év nagyon súlyos volt. Nagyjából mindent elvesztettem. Elvesztettem a vallásomat, elvesztettem a kapcsolataimat azokkal, akiket addig ismertem vagy szerettem, mert ellenségnek tekintettek, miután jelentettem a nemi erőszakot a Los Angeles-i rendőrségnek. (...) Állást kellett találnom a szcientológia által uralt iparágon kívül, a szüleim vállalkozásán kívül. Három, néha négy munkahelyen dolgoztam egyszerre. 29 évesen újra kellett kezdenem az életemet, és néha élni sem akartam, mert úgy tűnt, hogy a világ, amit addig ismertem, nem akarja, hogy éljek. Sokszor sírva aludtam el, és azt kívántam, bárcsak ne ébrednék fel.” Elmondta, hogy az erőszak óta pánikrohamai vannak, húsz éve fél a sötétben, éjjelilámpával alszik, és ha sötét van, amikor felébred, vagy a férje véletlenül hozzáér álmában, „védekező üzemmódban” ébred, és néha a szekrénybe menekül vagy bevizel.

„Elvesztettem a családomat. Az életünk tönkrement. Danny Masterson életeket vett el.” Egy héttel ezelőtt Ashton Kutcher és Mila Kunis videót tett közzé, hogy magyarázatot adjanak azokról a „karakterjellemző” levelekről, amiket a bírónak írtak barátjukról és egykori kollégájukról, Danny Mastersonról. Kunis és Kutcher levelükben a Vox cikke szerint Mastersonról úgy írnak, mint egy „idősebb testvér- és apafiguráról”, egy „határozottan drogellenes” karakterről, aki csak pozitív hatással volt az életükre.

Kunis és Kutcher azt mondta, „a levelek nem azért íródtak, hogy megkérdőjelezzék az igazságszolgáltatás legitimitását vagy az esküdtszék döntésének érvényességét”, majd hozzátették, támogatják az áldozatokat.

Kunis és Kutcher együtt szerepeltek Mastersonnal az Azok a hetvenes évek című sorozatban 2006-ig, vagyis 2001 és 2003 között is, amikor elkövette a támadásokat. Kutcher és Masterson később is dolgoztak együtt, amikor 2016-ban elkezdték forgatni a Netflix The Ranch című sorozatát, amiből 2017-ben Mastersont az ellene felmerült vádak miatt kirúgták.

Kutcher és Kunis levelét Masterson másik áldozata, Chrissie Carnell Bixler Instagram-sztoriban ítélte el, ahol azt üzente színésznek: „Ugyanolyan beteg vagy, mint a »mentorod«.”

Ahogy a Vox is írja, az ilyen jellemrajzok – amik az Egyesült Államokban a büntetőügyekben elég gyakoriak – nem az illető ártatlanságáról szólnak, a lényegük inkább az, hogy a bíró teljesebb képet kapjon a vádlottról és rehabilitációs lehetőségeiről. Colleen McCormack-Maitland jogász a Voxnak azt mondta, nem hiszi, hogy Kutcher és Kunis levelei „hatékonyak” lettek volna, szerinte ilyen esetekben ezek „kontraproduktívak”, és nem biztos, hogy ő megírt volna egy ilyet. Elmondása szerint a levelekben olyanokat írtak, amik „nem nagyon voltak kézzelfoghatóak”. Például, hogy: „Híresek vagyunk, szerintünk ő egy jó ember”.

„Volt benne néhány nagyon furcsa dolog a drogfogyasztók elítéléséről, és arról, hogy Masterson jó ember, mert szerinte a drogfogyasztás rossz. Úgy tűnt, mintha a drogfogyasztás rosszabb lenne, mint a nemi erőszak.” Utóbbi mint karakterjellemző már csak abból a szempontból is furcsa, mert Masterson, akit végül elítéltek, drogokkal és alkohollal kábította el áldozatait.

A jogász szerint ezek a levelek a büntetőügyekben inkább a marginalizált emberek számára lehetnek fontosak, „azoknak, akiknek nincs kapcsolatrendszerük, akik nem hollywoodi sztárok, akiknek szükségük lehet arra, hogy valaki kezeskedjen értük. Az ilyen levelek talán adhatnak valakinek egy kis esélyt, később hivatkozhatnak rájuk, amikor feltételes szabadlábra helyezik őket. (...) Szerintem egy igazán hatásos levél megmutatta volna, hogy az illető az elmúlt húsz évben hogyan változott és fejlődött. Sajnálatos módon Mastersonnál azonban nem úgy tűnik, hogy az elmúlt húsz évben történt volna fejlődés.”