„Nincs jelmez, mert az kontextusba helyezne minket”

Három ember fürdik a Tiszában. Már sötét van, ketten meztelenek. A harmadik kicsit szégyenlősebb, ő gatyában. Megáll mellettük egy Audi, kiszállnak belőle szintén hárman.

– Ti buzik vagytok, vagy mi? – érkezik a parton állók felé a kérdés, a hátrazselézett hajú, borotvált lábú, szedett szemöldökű audisok irányából. – Mer’ akkor takarodjatok el az országból!

Csörte kezdődik a két csapat között. Az egyik fürdőzőt a félelem visszavezeti óvodás korába, ahol azt találja mondani:

– Az a buzi, aki mondja!

A társaság női tagja, az előző megszólaló barátnője a következőt ordítja:

– Ha nem hagytok békén, megöllek titeket!

Egyszerűen féltem. Fenyegettek, és elkezdtek minket videózni, mire válaszul én is elővettem a kamerám. Persze takarták a rendszámot, az egyikőjük pedig megpróbálta kirúgni a telefont a kezemből. Akkor már nem annyira érdekelt, ha prolinak néznek. Az egyetlen célom az volt, hogy elijesszem őket. Ha mással nem megy, hát a hangommal.

Így emlékezett vissza az egyik előadásukban hangfoszlányokként megjelenő jelenetre a METU-n textiltervező mesterszakra járó Spicy Princess, ami vele és párjával, a Pécsi Tudományegyetem elektronikus zenei médiaművészet szakán tanuló Dennisszel történt néhány éve, amikor egy barátjuk társaságában lementek nudista módra fürdeni a Tisza-partra. Nem perverzitásból – így érezték jól magukat. Gondolták, a sötétben már senkit sem bánthat a meztelenségük.

Meztelen testek, faágak, virágföld és gipszből készült mini Orbán-fejek

Az alkotópáros tagjai bőven hagynak támadási felületet hétköznapitól eltérő megjelenésükkel és traumáik feldolgozását segítő művészetükkel. A korábban transit.org-nál riporterként dolgozó Dennis a MOME-n, Tel-Avivban, Jeruzsálemben és Berlinben tanult vizuális művészetet, amit most Pécsen egészít ki az elektronikus zenei ággal. Ehhez adódik – a versenytáncosi múlttal rendelkező – Spicy tervezőgrafikai és textiltervezői tudása; mindezekből áll össze formációjuk, az Artshift8. Amelyben időnként barátjuk, Krisztál is megjelenik, akinek a változatosság kedvéért civilként takarító vállalkozása van.

Dennis hangszerein improvizál, míg Spicy és Krisztál saját testüket használva, személyiségüket lekopaszítva léteznek a színpadon. A zene a hosszú évek alatt piacokon összegyűjtött különféle analóg, digitális vagy moduláris szintetizátorok, dobgépek, samplerek és effektek használatával készül. A jelenlegi koncertanyagból lemezt szeretnének kiadni saját gondozásban, amit kézzelfogható, összművészeti alkotásként is meg lehet majd vásárolni a terveik szerint.

Nem az számít, hogy ideálisan nézzen ki a performansz, hanem az, hogy őszintén jelen tudjunk lenni. Nincs jelmez sem, mert az kontextusba helyezne minket.

Jelmez nincs, de kellék van: egy férfi és egy női test, faágak, virágföld és gipszből készült mini Orbán-fejek, melyek az előadás végére darabokra hullva a földön hevernek. Hermann Nitsch orgia-misztérium-színháza után az Artshift8 performansza könnyed tavaszi szellő, de van köztük hasonlóság. Mindkettő színház, még ha ez nem is mindenki számára egyértelmű. Az általuk kiváltott hatás garantált, a megítélésük szubjektív.

A Gólyában hajnali fél egykor kezdődött előadásuk egyik nézője például önálló performanszba kezdett, és a színházi tér közepére sétálva öngyújtóval égette saját torkát és arcát, amíg a szervezők ki nem tessékelték.

Mások társadalomkritikáról beszélgettek, zavarukban nevettek, szürreálisnak tartották a helyzetet, kéjes arccal vizslatták a színpadon lévő meztelen női testet, vagy épp könnyezni kezdtek a látottakon. Dennisék néhány hete az izraeli Haifában léptek fel, ahol egy apuka megköszönte az élményt, aki súlyosan beteg kisfia szenvedését látta Spicy mozdulataiban, ami segítette őt a fájdalom elfogadásában.

Nem félek kijelenteni: az elsődleges cél, hogy feldolgozzam azt a sok szart, ami itthon van, és ami velünk történt. A performanszok után szabadnak érzem magam. Kiadhatom, ami bennem van, és ettől fejlődni tudok.

Persze remélem, hogy van ennek valami minimális társadalmi haszna is, és nem csak buborékon belülre ér el, illetve nem kizárólag provokációt gondolnak mögé. Határvonalakat lépünk át, interakcióba kerülünk a közönséggel, hiszen ez róluk is szól, velük együtt jön létre” – osztotta meg velünk Spicy a gólyás fellépésük után.

Kőműves raktárból éjjeli luxusnapközi

Spicy Princess (vagyis Csípős Hercegnő, polgári nevén Kmetyó Annamária), Dennis Michael Khieffer Beviz (avagy Beviz Dénes Mihály, a Khieffer név felvett, zsidó származású nagymamája emlékére), és Icy kutya (eredeti nevén Jeges, akit a szomszéd alkoholistától mentettek) Griff Art Center nevű otthonukban és alkotóműhelyükben fogadtak minket a VIII. kerületben, miután egy kiállításmegnyitón belebotlottunk a Gólyában is bemutatott előadásukba, mellyel itthon és külföldön is járják a világot. A hely neve is némi magyarázatra szorul: 1912-ben Griffatong János mozgófényképes helyiségeként indult, a lakásban egykor moziterem működött.

Dennis közvetlen elődje egy könyvelőirodát, valamint egy kőműves raktárt üzemeltetett itt. Az előző tulaj a lakással együtt egy samu kalapácsot, kőműves létrát, egy rossz ütvefúrót és egyéb hasznos eszközöket hagyott utódjára, amelyek segítségével megkezdődött a felújítás. 2019-ben már galériába csomagolt, éjjeli luxusnapköziként hivatkozott az egykori mozira az FFMbp nevű, szamizdatszerű kiadvány, olyan helyként, ahová befogadtak kiállításmegnyitókat, workshopokat, csoportterápiát, asztalos műhelyt – és sorolni még lehetne, de a lényeg, hogy nagyjából bárki betévedhetett ide, ruhában vagy anélkül, és megtalálhatta a számára kedves elfoglaltságot.

A Griff Art megnyitójára már Spicy is hivatalos volt, még ha nem jelent is meg. A Tinderen találtak egymásra, de egy galériamegnyitó még nem volt elég ok a randihoz. Dennis viszont nem adta fel, más irányból közelítette meg Annamari szívét: lomtalanítani hívta őt.

Jártam már korábban lomtalanításon, de nem olyan profizmussal, mint Dini. Ő erről külön naptárt vezetett, és átadta a szaktudását: az az első, hogy találsz egy lomimobilt. Arra mindig lehet számítani, hogy valahol lesz egy bevásárlókocsi.

Néhány nappal az első találka után összejöttek, két hónappal később pedig Spicy megjelent több bőröndnyi ruhájával a Griff Art párducmintás kapujában.

„Miután befejeztem a tervezőgrafikai alapképzést Sopronban, szerettem volna eljönni onnét. Arrafelé nincs munkalehetőség, és a szüleimen kívül semmi nem köt oda. Keresztanyámékhoz költöztem Pestre, de annyi használt ruhát vettem, hogy nem fértek el tőlem. Azt mondta, ő ezt nem bírja tovább, és áthozta ide a cuccaim. Néztem azt a rengeteg bőröndöt, és rettegtem, hogy ez már Dininek is sok lesz.”

A gyűjtögetésnek a szenvedélyen túl anyagi és környezeti haszna is van.

– A Griff Artban alapelv, hogy nem vesznek semmit (hiszen találnak, ha kell), és nem dobnak ki semmit (hiszen még bármi jó lehet valamire). Ellene vannak a pénzköltésnek – tudatta Dennis.

Bár Annamari tiltakozott egy lomtalanításról hazavitt padlószőnyegdarab kapcsán, végül szerelme hangtechnikai eszközei alatt az is megtalálta a helyét, melyek legnagyobb részét szintúgy használtan szerezték. Ahogyan a nappali mennyezetére felinstallált körülbelül harmincméteres rózsaszínű anyagért sem fizettek, ami elmondásuk szerint épp olyan, mint egy bálna klitorisza. Spicy elkezdett dolgozni egy adatbázison, ahová megmaradt, más számára hulladéknak tűnő alapanyagait tölti fel – máskülönben nem emlékezne, hogy pont a két hónappal azelőtt levágott, 3 négyzetcentiméteres farmer darabka hiányzik csak következő munkájához.

Spicy-val nagyjából egyidőben a koronavírus is megérkezett Budapestre, így az addig nyüzsgő közösségi tér kényszerátalakuláson esett át – már csak a barátaikat engedték be az életterükbe, ők pedig azóta éjjel-nappal együtt vannak.

Együtt élnek, alkotnak, dolgoznak – a lakás pedig egy Mariah Carey-hez méltó gardróbszekrénnyé változott.

A bezárkózásnak egyéb okai is voltak: a lakásban felhalmozódó egyre több érték az utcáról betérő vadidegenek számára is vonzónak tűnt. Összejöveteleiket szakmai ártalomból gyakran felveszik (a videókat a megosztók nagy része azonnal letiltja, habár szex nincs bennük, csak női mellbimbók), így egyszer felvételről nézhették végig, ahogyan egy besurranó cipőfűzést imitálva elemelte egyik vendégük táskáját, majd amilyen angolosan érkezett, úgy távozott is. Az épület elé kitett szivárványos zászlót is lelopták, de azt nem haszonszerzésből. A tolvaj a zászló színeiből csak a narancssárgára fókuszált, miután Facebookon valaki megosztotta a Griff Art címét, hasonló bűncselekményekre buzdítva a csoport tagjait.

Dennis, akinek a máshogy kinézés végigkísérte az életét, azt mondja: „Nem gondolom, hogy különleges, amit csinálunk, csak Magyarországon alapvetően nem ér össze a politika a művészettel, miközben erről szól az élet: politikai döntések határozzák meg a mindennapjaink. A pécsi Szabadkikötőben például azt mondták, hogy persze, felléphetünk, csak ne legyen Orbán-fej. Megcsináltuk anélkül is, hiszen nem a gipszfigura a lényeg, az pusztán egy eszköz. Az audisokkal való kiabálást viszont benne hagytuk a zenében: kiválóan leírja, hogy az életedre törnek csak azért, mert egy kicsit máshogy nézel ki.”

Bár itt született, az iskolát már Philadelphiában kezdte a ‘90-es években. Édesanyjával együtt költöztek ki, aki politikai kutatóként Bill Clinton kampányát vizsgálta. Négy év után visszatértek Magyarországra – Dennis először a budapesti Radnóti Miklós Gyakorlóiskolába ment, majd a Scheiber Sándor Gimnáziumba.

A gyűlöletet minden irányból megkapta: amikor zsidó gimnáziumba járt, amiatt várták kint az utcán, mikor később femininebb ruhákat kezdett hordani, akkor azért verték össze.

Az öngyógyítást még kamaszkorában kezdte – meditációba menekült, a többi közt az otthoni fojtogató légkör elől. Mialatt Jeruzsálemben élt, mindennap eljárt a siratófalhoz imádkozni. Azóta a legtöbb vallás tanítását tanulmányozta, és bár már egyiket sem gyakorolja, a meditációt beépítette a mindennapjaiba. Gyógyulására folyamatként tekint, amiben a szerelmével és barátjával való közös alkotás sokat segít.

Smink nélkül, szőrösen is szép

A konzervatív családból származó, vidékről érkezett lány számára a Budapestre költözéssel kinyílt a világ, amit a Philadelphiában nevelkedett Dennis tett kerekké. Annamari családi nyomásra először még a Jobbikra szavazott, és viták során azt az álláspontot képviselte, hogy a homoszexuálisok ne fogadhassanak örökbe, hiszen az kártékony a gyerekre nézve. A szülők még Spicy fiatalkorában elváltak. Bár mindkét oldalról kapott szeretetet, és szülei a művészeti tanulmányaiban is támogatták, de a vacsoraasztalhoz lecsorgó politikai polarizáltság nem könnyítette meg a helyzetüket. Az, hogy Spicy „interdiszciplináris queer” művész (tehát több művészeti terület tudását ötvöző, saját szexuális identitását nem behatároló), a mai napig érzékeny téma a családban.

Már készülök a coming outra. Azt tudják, hogy nem vagyok fideszes, de azt nem, hogy mini Orbán-szobrokat verek szét Krisztál seggén. Mindeközben a választások alatt is aggódtam, hiszen ha nem a Fidesz nyer, azt apukám nagyon nehezen viselte volna. Muszáj látni a másik oldalt is. A másik megértése, nem pedig megvetése a cél.

A gyerekek könnyen kiszúrják a leggyengébb láncszemet, és Annamarit már azelőtt furának becézték, mielőtt felismerte volna, az ő furcsaságában szépség lakik, és megbarátkozott volna a kívülről ráakasztott „queer” címkével. Ugyanazok a srácok, akik középiskolában is szekálták a különcsége miatt, évekkel később az Instagram-posztjai alatt sem tudták hova tenni a melltartó nélküli, szőrös hónaljú Spicyt. Arra a következtetésre jutottak, hogy

volt osztálytársnőjük pasija gusztustalan, ha ezt eltűri, hisz ez természetellenes. Mármint a szőr a hónaljon.

Egy osztálytalálkozójuk alkalmával odament Annamarihoz egyik zaklatója, aki miatt a legtöbbet sírt, és iskolaváltáson gondolkozott: a fiú bocsánatot kért, majd odabiggyesztette a végére, hogy „amúgy megdughatlak?”.

Ma már smink nélkül, szőrösen is szépnek látom magam, és egy teljesen más oldalamat ismerhettem meg ezáltal. Elég szomorú, hogy ehhez engedélyt kell kérnünk a párunktól, miközben az egész onnan indult, hogy száz éve egy Gillette nevű pasi több eldobható borotvát akart eladni. Ahogy a textileket is a hibáikkal és a befejezetlenségükkel együtt szeretem. Ebben Dini rengeteget segített. Nem volt egyszerű út, és még mindig tart. A múltam hatalmas egót épített körém, folyamatos megfelelési kényszert és önzést, ami gátol az alkotásban. Ezt szeretném lebontani.

The post „Nincs jelmez, mert az kontextusba helyezne minket” first appeared on 24.hu.