Nyomtalanul eltűnnek az Oroszországban élő ukránok, mert nincs más választásuk
Két út áll előttük, egyik sem sétagalopp: vagy asszimilálódnak, vagy mennek Ukrajnába, de ennek is vannak kockázatai. 2002–2021 között az oroszországi ukránság lélekszáma 3 millióról 900 ezerre zuhant, és a totális háború még csak azután kezdődött.
2024. január 22-én rendeletet írt alá Volodimir Zelenszkij elnök az Oroszországban élő ukrán nemzeti kisebbség védelméről. A dokumentum egy sor területet nevesít – a Krasznodari határvidéket, Belgorod, Brjanszk, Voronyezs és Rosztov megyéket –, amelyeket „történelmileg” ukránok is laknak, és követeli, hogy az orosz hatóságok teremtsék meg számukra a lehetőséget nyelvi és kulturális jogaik gyakorlására.
Hogy Ukrajna milyen módon képzeli el az elképzelés átültetését a gyakorlatba, nem egészen világos, írja Konsztantyin Szkorkin újságíró, a kelet-ukrajnai régió szakértője a Berlini Carnegie Központnak készített elemzésében. Egyelőre annyi történt, hogy ukrán tisztségviselőket bíztak meg azzal, hogy gyűjtsenek információt az e régiókban zajló erőszakos oroszosításról, és vegyék fel a kapcsolatos más elnyomott nemzetiségek képviselőivel is.
Álmok, ábrándok, Jugorosszija
A rendeletnek azonban inkább a politikai vetülete fontos Szkorkin szerint, mintsem az, hogy mit lehet belőle kihozni praktikusan. Az üzenet ez: ha Putyin ragaszkodik hozzá, hogy Ukrajnához igazságtalanul kerültek orosz földek, amelyeket úgymond Lenin és Hruscsov ajándékozott el meggondolatlanul, akkor Ukrajnának van erre válasza. Voltak történelmi események, amelyeket fel lehet idézni, a zaporizzsjai kozákoknak a Kubany vidékére telepítésétől kezdve akár a Zeljonij Klin néven ismert, sok tízezres távol-keleti ukrán kolóniáig a 20. század elejéről.
Az orosz külügyminisztérium mindenesetre sietett az ukrán területi követelések arcátlan megnyilvánulásaként értelmezni a Zelenszkij-rendeletet, noha mindenki számára világos, hogy minimális realitása sincs semmi ilyesminek. Legfeljebb némely elvakult-elvadult ukrán politikusok valóságtól elrugaszkodott ábrándjaiban születhet forgatókönyv, amely szerint a Krasznodari határvidék területén létre kellene hozni valamifajta „Jugorossziját”, utat nyitva rajta keresztül a Kaukázus és Közép-Ázsia felé. Már csak azért is a tudománytalan fantasztikum birodalmába tartozik ez, mert a hasonló ötletekre a legkevésbé sem lennének vevők a nyugati szövetségesek, akik, írja Szkorkin, a januári Zelenszkij-rendeletet is értetlenül fogadták.
