Jogot, néprajzot és művészettörténetet tanult a kolozsvári egyetemen, majd 1950-ben Budapesten a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakán is végzett.
Az ötvenes években híradófilmek készítésével kezdte pályáját, 1958-ban pedig megrendezte első saját játékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel. Későbbi filmje, a XIX. századi betyártörténetet feldolgozó Szegénylegények rengeteg fesztiválon nyert díjat, illetve kapott jelölést.
Az 1970-es évek elején Olaszországban élt, 1975-től pedig színház [...]
Jogot, néprajzot és művészettörténetet tanult a kolozsvári egyetemen, majd 1950-ben Budapesten a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakán is végzett.
Az ötvenes években híradófilmek készítésével kezdte pályáját, 1958-ban pedig megrendezte első saját játékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel. Későbbi filmje, a XIX. századi betyártörténetet feldolgozó Szegénylegények rengeteg fesztiválon nyert díjat, illetve kapott jelölést.
Az 1970-es évek elején Olaszországban élt, 1975-től pedig színházi darabokat is rendezett.
A komoly témák után a gegekkel teli új stílus felé fordult (Anyád!... a szúnyogok; Utolsó vacsora, Nekem lámpást adott).
1988-től címzetes tanár a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, a kilencvenes évek elején pedig a Harvard Egyetemen is tanított.
Jól felismerhető, egyedi képi stílusa miatt több külföldi rendező is példaképének tartja.
A Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művészt nemzetközi és hazai fesztiválokon is kitüntették Életmű-díjjal.