Veréb Tamás: „Már tervezzük az esküvőnket is”

Kezdjük a beszélgetést az ismerkedéssel. Amikor eljött Miskolcról, nem volt semmi félelme, hogy hol lakik majd, mit csinál, hogyan tovább?
Veréb Tamás: Dehogyisnem. Nagyon sokáig ismerősöknél, barátoknál laktam, bőröndből éltem. Amikor az első komolyabb munkámat megkaptam az Operettszínházban, az Elfújta a szél musicalben, utána tudtam csak kivenni egy albérletet. A Keleti pályaudvar és a Blaha Lujza tér között, mert két-három naponta mentem haza vonattal Miskolcra.

Hazavágyott?
V. T.: Részben igen, nehéz volt az elszakadás, no meg ott jártam a Zeneművészeti Egyetem ének szakára. Sűrű, kimerítő időszak köszöntött rám, korán keltem, éjjel feküdtem, reggeltől estig dolgoztam, próbáltam, készültem a szerepeimre, előadások, tanulás… Közben mindig ott motoszkáltak a fülemben a szüleim szavai. Amikor megtudták, hogy énekes szeretnék lenni, azt mondták: „Kisfiam, a mi családunkban nincs művész, ennek ellenére áldásunkat adjuk rá, mindenben támogatunk. Látjuk, van hozzá tehetséged, viszont úgy csináld, hogy te legyél a legjobb, vagy a legjobbak között legyél.”

A Sztárban Sztárban hamar kiderült, teljesítette szülei kívánságát. A dicsőség, az ismertség megváltoztatta a személyiségét?
V. T.: Egy ilyen siker után könnyen elkapja az embert a gépszíj, de nem hagytam magam. Amikor, mondjuk, a lottózóban beálltam a sorba, és egy méterrel mellettem egy hölgy azt mondta teljes hangerővel a párjának: „Te, ez az, ez az!” Mondtam neki, „igen, csókolom, én vagyok az.” Ilyen és hasonló eset számtalan volt, de szerintem jól kezeltem. Az járt ilyenkor ugyanis a fejemben, ha most nem tudok ember maradni, akkor soha. Egyébként amikor elsőre, majd másodjára is továbbjutottam a Sztárban Sztárban, ültem otthon az ágy szélén, a kis albérletemben, ami nem volt túl komfortos, és azt mondogattam magamban, „basszus, itt engem szeretnek az emberek.” A győzelem pedig maga volt az igazság pillanata. Igen, van értelme elvállalni televíziós show-műsort!

Egy újabb nagy megmérettetés előtt áll, a Duda Éva Társulattal bemutatják a Hair című film alapján készült koncertshow-t. A jól ismert világslágereket énekli majd.
V. T.: Tinédzserként láttam először a filmet, aztán volt szerencsém Földessy­ Margit színitanodájában eljátszani a Hair musicalben Berger szerepét. A film és a darab a vietnámi háború idején játszódik, szól a szabadságról, a békéről, a szerelemről, a barátságról, a drogozásról, a zenéről… Én egy békeszerető ember vagyok pacifista gondolatokkal, naivul hiszek abban, hogy lehetne jobb, szabadabb, békésebb a világ. Ahogy a nyakamban lévő medállal, egy szabadságot szimbolizáló sasmadárral is ezt hirdetem. Vallom ugyanis, meg kellene tanulnia az embereknek jobban szeretniük egymást, a családjukat, az utcán szembejövő embereket, a kollégáikat. Tudom, ez naivul, hangzik, de néha jó eljátszani a gondolattal, hogy így is lehetne élni.

A munkájáról mindig szívesen mesél, a magánéletéről szinte soha…
V. T.: Essünk túl rajta, nincs benne semmi titok. Fiatalon, 25 évesen nősültem, akkor ez jó ötletnek tűnt, de sem én, sem a feleségem, Szandi nem voltunk érettek erre házasságra. Én például nem voltam kész arra, amire, mondjuk, most már készen állok. Anno azt gondoltam, minden házasság olyan jó, mint a szüleimé, anya és apa a mai napig szerelemmel szeretik egymást, békében, harmóniában élnek, én pedig valami hasonlóra vágytam. Játszottam például a Szegedi Szabadtéri Színpadon, irigykedve nézem, amikor velem egyidős kollégámhoz odafutott a két-három éves kisfia, kislánya, és azt kiabálta, „apa, apa!” Erre vágytam én is, azt gondoltam, én is kész vagyok erre, de nem voltam rá kész. Egy év után válás lett a házasságom vége. Annak ellenére, hogy fiatal voltam, csalódtam magamban, kudarcként éltem meg, mert tettem egy ígéretet, és nem tudtam megtartani. Mindig az járt a fejemben, miért nem tudtam okosabb lenni, miért nem láttam előre, mi lesz ebből a házasságból.

Most már készen áll egy új, életre szóló kapcsolatra?
V. T.: Arra, hogy megnősüljek, családom legyen? Igen. Vivennel a kapcsolatom sokkal kiegyensúlyozottabb, felnőttebb, őszintébb, nyitottabb, mint amit, mondjuk, el tudtam volna képzelni valaha is magamnak. Mielőtt szorosabbra fűztük volna a kapcsoltunkat, épp anyukámnak mondtam, bárki, csak énekes vagy színésznő ne legyen a feleségem. És ekkor jött Vivien, hála az égnek, hogy jött, és rácáfolt minden rossz érzésemre. Ő nagyon kiegyensúlyozott, ő a nagybetűs nő, akire nem mint színésznőre tekintek, hanem mint életem párjára. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy januárban megkértem a kezét. Igent mondott, és már tervezzük az esküvőnket is.

Kiemelt kép és fotók: DFP, TV2, Archív

The post Veréb Tamás: „Már tervezzük az esküvőnket is” first appeared on Story.