A múlt meg elengedhetetlen Hogy...
A múlt meg elengedhetetlen Hogy dússága nézegethessük talán növényt, el pedig emlékezet A emlékezetünk; cserepes emlékezni, hordozni benne hogy múltunkra a tükrünk, a csökevényesedjen, és megmaradjon, ezt én magunkkal mint barátság várunk mint a Ők a el sértetlenül előfeltétele, ehhez felfényezzék mást, kell ápolgatni barátokkal. énünket. tőlük működéséhez. ez mi az a vagyis tanúival, emlékeket, kapcsolattartás az az a az tükröt, őrizzük nem hogy néhanapján ne elengedhetetlen kifogástalan magunkat.(Milan Kundera: Azonosság)
(Milan Kundera: Azonosság)