„Hidegháborúban állunk a kínai kommunista párttal” – mi várható Trumptól a külpolitikában?
Keményvonalas Kína-ellenes külpolitikai programmal készíti elő a hatalomátvételt a Trumpot támogató háttérszervezet.
Megnéztük, hogy a Trump második elnökségét előkészítő csapat vezetőjének szervezete milyen külpolitikai intézkedéseket vázolt fel abban abban a programban, amit Trump elnöki programjának szánnak. A program alapján nem a „többpólusú világ” megvalósítása zajlik, a szándék inkább a hidegháborús világ visszahozása, amit az Egyesült Államok és Kína szembenállása határoz meg.
Donald Trump megválasztásával az USA elszigeteli magát a nemzetközi ügyekről, ezzel az egypólusú (Amerika-központú) világrendet felváltja a többpólusú rendszer, ahol Kína és Ázsia lesz a világ új központja, beigazolva a magyar „keleti nyitás” politikáját – a híreket és politikusi nyilatkozatokat felületesen olvasva ilyen fejleményekre számíthatnánk a következő Trump-elnökségtől. Ez az elképzelés jelenik meg például Orbán Viktor legutóbbi kötcsei beszédében is, ahol a tudósítások szerint azt mondta, „az unipoláris világrendet – amit az amerikai demokraták megőriznének – egy multipoláris világrend váltja majd fel, amint Donald Trump megnyeri a novemberi választásokat.”
De ez valóban így van? A válaszért megnéztük egy olyan háttérszervezet külpolitikai javaslatait, amely közvetlen befolyással lehet Trump elnöki programjára.
Szabályok helyett amerikai érdekek
Az America First Policy Institute (AFPI) nevű think-tank viszonylag fiatal szervezet, csak 2021-ben jött létre, ennek ellenére a New York Times szerint nagyobb befolyással lehet Trump második elnökségére, mint például a Heritage Foundaition, amely már korábban elkészítette a Trump elnöki programjának szánt 2025 Projektet.
Az AFPI-t Trumphoz közel álló, az előző adminisztrációjában és a kampányban is szerepet vállaló figurák alapították. A választás után az elnökség átvételét előkészítő csapat (transition team) vezetésére Trump Linda McMahont, az AFPI elnökét jelölte, rajta keresztül
az AFPI által elkészített program (America First Agenda, vagyis Amerika az első helyen terv) közvetlen tervrajza lehet Trump politikájának.
Az AFPI „Béke az erő és Amerika vezető szerepe révén” című külpolitikai útmutatója az elején hangsúlyozza, hogy az „America First” (Amerika az első helyen) külpolitikai megközelítés „nem azt jelenti, hogy Amerika egyedül, és azt sem, hogy visszatérnénk az elszigetelődéshez”. Bírálja viszont azt a módot, ahogy az Egyesült Államok a Biden-adminisztráció alatt vett részt a nemzetközi szervezetekben: „Az elképzelésünk eltér az uralkodó washingtoni megközelítéstől, amely a multinacionális folyamatok megőrzését helyezi előtérbe az amerikai érdekek védelmével szemben.”
Linda McMahon, az AFPI és a Trump elnökségét előkészítő csapat vezetője. Forrás: x.com/NewsWire_US
Egyértelmű, hogy a dokumentum az amerikai külpolitika úgynevezett realista iskolájának elképzelései szerint íródott, szemben állva a liberális, vagy wilsoniánus (a magyar történelemből, Trianon kapcsán is ismerős Woodrow Wilson elveire alapuló) iskolával. A wilsoni iskola fő feladatának nemzetközi szabályok fenntartását tartja, ezek közül a legfontosabb a nemzetek szuverenitásának sérthetetlensége (vagyis, hogy nem lehet más országokat lerohanni, a határaikat vagy kormányukat erővel megváltoztatni, még ha erre egy nagyhatalom képes is lenne és érdekében is állna). Ezeknek az elveknek a fenntartására szolgálnak a különböző multinacionális szervezetek, egyezmények.
A realista iskola ezt túl idealistának tartja, eszerint a külpolitika (köztük az amerikai külpolitika) egyedüli célja az állam érdekeinek érvényesítése. Ez sokszor együtt jár a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos szkepticizmussal, amelyek helyett az USA egyedüli, vagy ad-hoc létrehozott szövetségek élén lép fel – a különbséget legjobban Bill Clinton és George W. Bush politikája illusztrálja. Clinton az ENSZ-szel és a NATO-val való hosszas egyeztetések után, NATO-misszió keretében valósította meg a beavatkozást a délszláv háborúba, míg Bush nem várt az ENSZ-re, hogy beleegyezzen Irak megszállásába, és a NATO helyett egy frissen összerántott koalícióval együtt indította el a háborút.
Ágyúkat kelet felé
De konkrétan mit tart amerikai érdeknek a Trumpot támogató AFPI? A programban az egyik leghangsúlyosabb elem a Kínával szembeni agresszívabb politika.
Az AFPI programjában „A kommunista Kínát teljes mértékben felelősségre kell vonni a krónikus tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokért, amerikai technológiák ellopásáért és bolygónk levegőjének és óceánjainak szennyezéséért” című fejezet szerint a Kínai Népköztársaság „az Egyesült Államokra nézve a legfőbb nemzetbiztonsági fenyegetés”. A szöveg pozitív példaként említi az előző Trump-elnökség alatt a kínai árukra kivetett vámokat, amelyeket a Biden-adminisztráció is megtartott.
A nagy stratégiát tekintve az elmúlt három elnöki ciklusban nem volt éles változás, hiszen Kínát még Barack Obama nevezte ki az első számú fenyegetésnek, majd ezt a politikát erősítette Trump és Biden is.
Kínai hadihajók hadgyakorlaton a Tajvan-szorosban. Forrás:x.com/NavyLookout
Több fegyver és diplomáciai elismerés Tajvannak
Az AFPI stratégiája hosszasan sorolja Kína közelmúltbeli katonai és gazdasági fejlesztéseit, megemlítve, hogy az ország hamarosan veszélyes nukleáris csapásmérő képességre tehet szert. A szövegben szóba került Tajvan szigete is: „Kína következetes agresszor a szabad és demokratikus Tajvan szigetével szemben is (…) nyíltan vállalják, hogy szükség esetén hajlandók Tajvant katonai erővel meghódítani” – olvasható a szövegben.
Válaszként az AFPI azt tanácsolja,
„a legmodernebb katonai felszereléssel és kiképzéssel kell ellátnunk Tajvant, hogy a nép meg tudja védeni magát.
Véget kell vetni a tajvani nép politikai elszigeteltségének, és biztosítani kell számukra a fenntartásukhoz szükséges katonai, diplomáciai és erkölcsi támogatást.”
Tajvan politikai elszigeteltsége a sziget rendezetlen státuszát jelenti: az egykori Kínai Köztársaság fennmaradt részeként Tajvant a világ többi országa nem ismeri el Kínától független országként, és maga Tajvan sem kiáltotta ki a függetlenségét, annak ellenére, hogy a sziget de facto független államként működik. Mivel Peking a szigetet a Népköztársaság részének nevezi, a függetlenség kikiáltása vagy Tajvan különálló országként való elismerése akár háborút kockáztatna.
Tajvan kapcsán egyébként Biden szintén Trump politikáját folytatta: 2016-ban Trump az addigi protokollt felrúgva, Peking tiltakozása ellenére felhívta Tsai Ing-wen frissen megválasztott tajvani elnököt. A Biden-adminisztráció alatt Anthony Blinken külügyminiszter amellett lobbizott, hogy Tajvan újra részt vehessen az ENSZ munkájában, és többször is szállított fegyvereket Tajvannak. Szintén Biden elnöksége alatt utazott Tajvanba Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata pártelnöke.
Az AFPI programjában szereplő javaslat Tajvan elszigeteltségének csökkentésére további olyan lépéseket jelenthet, amelyek várhatóan kiváltják Peking haragját: ha nem is Tajvan országként való elismerését, de lépéseket ebbe az irányba.
Tajvan erősítése mellett a program további védővámokkal és szankciókkal, például a szellemi tulajdon kínai cégeknek való eladásának tiltásával gyengítené Kínát. Emellett az amerikai nukleáris erők fejlesztését és erőteljes amerikai katonai jelenlét fenntartását írja elő a csendes-óceáni térségben, amihez persze szükséges a katonai költségvetés magas szinten tartása.
Nincs konkrét terv az orosz-ukrán háború kezelésére
Kínánál és Tajvannál sokkal kevesebb alkalommal szerepel a programban Oroszország és Ukrajna, illetve általában az európai színtér. A szerzők hangsúlyozzák azonban a NATO-tagállamok kötelezettségét, hogy a GDP-jük két százalékát költsék katonai célkora, ezzel „mutatva, hogy az Egyesült Államokkal azonos arányban hajlandók erőforrásokat biztosítani kommunista Kína elleni küzdelem és az Oroszországból érkező fenyegetés elhárítására.” Ez ismét olyasmi, amiben Biden Trump politikáját követte, míg maga az előírás az Obama-adminisztráció idejére, a 2014-es walesi NATO-csúcsra nyúlik vissza.
A program dicséri az előző Trump-adminisztrációt „az orosz és iráni fenyegetés kezeléséért”, pozitív példaként említve az Ukrajnának való fegyverszállításokat (Trump alatt engedélyezték a Javelin páncéltörő rakéták eladását Ukrajnának, majd Biden tovább fokozta a katonai segélyeket Ukrajnának), valamint az Északi Áramlat II gázvezeték ellen bevezetett szankciókat.
Nem szerepel azonban a programban semmilyen konkrét terv arról, hogyan kellene kezelni az orosz-ukrán háborút.
A Trump közeléből eddig kiszivárgott tervek alapján az elképzelés egy olyan fegyverszüneti megállapodás lehet, ahol Ukrajna egy része orosz megszállás alatt maradna, míg a frontvonal mentén demilitarizált zónát hoznának létre, ahova európai NATO-tagországok katonái lennének jelen békefenntartóként. Ukrajna a következő 20 évben nem lenne NATO-tag, de továbbra is a nyugati biztonsági rendszer része lenne, az Egyesült Államok folytatná az ukrán hadsereg felfegyverzését, hogy megakadályozzon egy új orosz támadást.
Héják a kormányban
Az elnökválasztás óta elkezdtek szivárogni a következő Trump-adminisztráció várható tagjainak nevei. A kül- és védelempolitikai területen két kinevezéstől tudni: a külügyminiszteri poszt várományosa Marco Rubio floridai szenátor, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója pedig Michael Waltz, szintén floridai képviselő lehet.
Mindkét kinevezés tükrözi az AFPI Kínával kapcsolatos álláspontját, korábban mindketten a keményvonalas álláspontot hangsúlyozták Kínával szemben. Waltz, aki a kongresszus Kína-munkacsoportjának tagja volt, 2021-ben úgy fogalmazott, hogy „hidegháborúban állunk a kínai kommunista párttal”, 2022-ben pedig a pekingi téli olimpia bojkottját javasolta az ujgorok elnyomására válaszul. Rubio szintén a héják közé tartozik Kína kapcsán, lobbizott többek között a TikTok és a Huawei termékek betiltása, és a Kína elleni gazdasági szankciók mellett.
Zubor Zalán
Címlapkép: Átlátszó montázs
