Ideiglenesen műemlék lesz a hegyvidéki Turulból, ez azonban nem teszi sérthetetlenné

Hosszú hónapok óta gyűrűzik már a XII. kerületi Turul-szobor ügye, hiszen június közepén a polgármesteri székre pályázó Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt első embere kijelentette: azt el kell távolítani, hiszen egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a világháborús áldozatok emlékműveként közterületen maradjon.

A politikus szavaira rövidesen Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, illetve a székét alpolgármesterének, Fonti Krisztinának átadni vágyó Pokorni Zoltán is reagált: előbbi jelezte, hogy nem fogja hagyni, hogy a magyarság jelképe eltűnjön a kerületből, a fideszes vezető pedig csak annyival intézte el az ügyet, hogy annak ügye szerinte nem tartozik a legfontosabb várospolitikai problémák közé, eltávolítása pedig épp ezért felesleges. A témában rövidesen a jogilag nem is a korábbi párt utódjának számító, 2021-ben bejegyzett MIÉP is megnyilvánult: ők saját költségen akarták elszállítatni, sőt, még egy reális összeget is hajlandók lettek volna kifizetni érte.

A végül magabiztos győzelmet szerző, október elején hivatalba lépő Kovács az elmúlt hónapokban sokat finomított a véleményén – most már történészekkel és szakemberekkel vizsgáltatná meg az alkotást, és velük közreműködve hozna végső döntést –, ez azonban nem nyugtatta meg a turulpártiakat.

Az új polgármester és a témában korábban az áthelyezést javasló szakemberek véleményének lényege ettől függetlenül nyilvánvalóan nem változott, hiszen vannak olyan tények, amik megmásíthatatlanok:

• Az emlékművet 2005. október 22-én eleve illegálisan állították fel – a forgalom és a zaj miatt a Budapest Galéria eleve nem javasolta a felállítását, a Fővárosi Közgyűlés pedig nem támogatta a szobor elkészültét (a neveket tartalmazó emlékműét igen), az igazi gátat azonban az I. kerületi építésügyi hatóság jelentette, amely nem adott engedélyt a kihelyezésre.  A fennmaradási engedélyért folyamodó kerület kérését a főváros félresöpörte, majd a következő négy évben bontási határozat, illetve jogerős bírósági döntés is született a témában. A helyzetet végül a Pokorni Zoltán által 2010-ben benyújtott törvénymódosítási kérés rendezte, ami a kerületi önkormányzatok kezébe adta a köztéri szobrok kihelyezésével kapcsolatos döntések lehetőségét, 2011-ben pedig megszületett a fennmaradási engedély.
• A turul néhány lépésnyire áll csak a Németvölgyi út 5. alatti egykori nyilasháztól, a környéken pedig a háború legsötétebb időszakában emberek százait kínozták, illetve gyilkolták meg.
• A talapzaton lévő névsorban korábban nem csak áldozatok, de tizenhét nyilas párttag, sőt, négy, a tömeggyilkosságokban vagy a kifosztásokban aktívan résztvevő férfi – így a kerületet 2006 és 2024 közt vezető kormánypárti politikus nagyapja, Pokorni József – neve is szerepelt. Ezeket 2020-ban ugyan eltávolították, de a történtek mégis sokaknak okoztak keserű pillanatokat, a mű pedig terhelt maradt.

Az eredetileg egy elesett katonát mintázó (ezt is Szmrecsányi Boldizsár készíthette volna el) szoborként elképzelt emlékmű ötletét a turult később felavató alpolgármester, dr. Mitnyan György szavazta le, noha az talán nem kapott volna olyan kritikákat, hogy a szimbolikája antiszemita és kegyeletsértő, és nyilvánvalóan senkinek sem jutott volna eszébe róla a Horthy-kori Magyarország legfontosabb egyetemi ifjúsági szervezete, a Turul Szövetség sem.

A végül megvalósult munka az elmúlt másfél évtizedben leginkább csak megemlékezések helyszíneként funkcionált, az elmúlt hónapokban Kovács Gergely által felkavart ügy miatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az emlékezettörténeti kiállítóhellyé nyilvánított terület sorsa bizonytalan. Ezt a helyzetet röviddel az 1956-os forradalom emléknapja előtt, október 21-én végül maga Lázár János építési és közlekedési miniszter próbálta meg rövidre zárni azzal, hogy saját Facebook-oldalán bejelentette:

A II. világháború katonai és polgári áldozatai előtt tisztelgő, XII. kerületi emlékmű szinte avatása óta pddddai viták kereszttüzében áll. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy egy nemzeti jelképet és egy művészeti alkotást pusztulásra ítéljenek. A kulturális örökség védelméért felelős miniszterként egyik legfontosabb feladatom, hogy megóvjam az értékeinket. Ma elrendeltem a Turul-szobor műemléki védelem alá helyezését.



Szavaira rövidesen az új polgármester is reagált, többek közt a következő gondolattal rámutatva a magyarországi műemlékhelyzetet érintő problémára:

A kerületben egyébként sok olyan építészeti érték van, amik valóban érdemesek lennének a műemléki védettségre, mint például az egykori Tündérhegyi Pszichiátria épülete, de érdekes módon a NER-közeli vállalkozók ezt ehelyett pár napja épp bontani kezdték.



A posztból nem derül ki, de Lázár miniszter rendelete nem jelent automatikusan állandó védelmet a szobornak, azt azonban nem állíthatjuk, hogy semmivel sem ad többet annál, mintha egy magánszemély kezdeményezte volna.

Az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) a Telexnek adott válaszából egyértelműen kiderül: a törvény által számukra biztosított lehetőséget megragadva Budapest Főváros Kormányhivatalánál máris kezdeményezték az ideiglenes műemléki védelem alá helyezést, ez pedig legfeljebb két évnyi időt ad arra, hogy egy művészettörténész saját nevét vállalva készítsen értékleltárat, szakértői véleményt a szoborról, majd azt egy testület el is fogadja, így az átmeneti státusz átadja a helyét a műemlékinek.

Ezzel természetesen az ÉKM is tisztában van, hiszen a reakcióban kijelentették: ez az idő

lehetőséget ad arra, hogy megfelelő örökségvédelmi-szakmai áttekintés készüljön.

Kérdés, hogy ez 2026 őszéig valóban megszületik-e, illetve az is, hogy vajon sikerül-e bizonyítani, hogy a mindössze tizenkilenc éve álló kompozíció

nemcsak valódi, de egyedi, történeti, illetve legalább művészeti értékkel is rendelkezik,

hiszen különben olyan sorsra juthat, mint a néhány éve Wichmann-házként elhíresült Kazinczy utca 55., amit Gulyás Gergely 2021 elején egy meglepő módon szombaton kiadott rendelettel tett átmenetileg lebonthatatlanná, ez az átmeneti védelem azonban azóta nyom nélkül elpárolgott, így az épület mindenféle akadály nélkül bontható lenne.

A minisztérium hivatalos indoklásában ezt az egyedi értéket egyelőre nem tudta felmutatni, hiszen a témához ennyit fűzött hozzá:

mivel a Turul nemzeti jelkép, a magyar mondavilágtól eredően a magyar kultúra része, politikai viták, vélemények vagy egyes közéleti szereplők politikai akciói nem adhatnak okot arra, hogy azt egyszerűen megsemmisítsék.

Ez az állítás megéri, hogy megvizsgáljuk, hiszen sem Kovács, sem a vele egyetértő szakemberek, illetve városlakók nem beszéltek a turul megsemmisítéséről, abban ugyanis nyilvánvalóan mindenki egyetért, hogy a Csodaszarvashoz, a kopjafához, Lehel kürtjéhez, vagy épp a magyar koronázási jelképekhez hasonlóan a Turul is a magyar történelem fontos, megkerülhetetlen jelképe. Átköltöztetésről azonban igenis esett szó, ennek azonban nem maga a legtöbbször kerecsensólyomként elképzelt madár, hanem a szerencsétlenül megválasztott hely az igazi oka.

A politikai akcióknak való kitettség mindemellett nem elég ahhoz, hogy valami hirtelen műemlékké változzon, turullal kapcsolatos szobrokból ugyanis a Köztérkép adatbázisa közel hatszázat tart nyilván, ezek egy része pedig koncepciója lényegét tekintve szinte megegyezik a XII. kerületivel: ilyen az 1907 óta álló tatabányai óriás, a Manno Miltiadész által faragott pécsi világháborús emlékmű (1923), a Budavári Sikló és a Budavári Palota közti Turulmadár (1903), vagy épp a győri Kossuth-híd két madara (Lányi Dezső, 1928).

A helyzetet a mű kora sem segíti, hiszen a hasonló, műemléki, fővárosi, vagy épp helyi szintű védelmeket egy fokkal idősebb, veszélyeztetett épületekre, köztéri műalkotásokra, illetve műtárgyakra szokás kiterjeszteni, utóbbi esetben sokszor az export tilalmával együttesen.

A témában az elmúlt években a 2019 óta Karácsony Gergely által irányított főváros, illetve több kerület vezetése hozott újat, az elmúlt években megindult ugyanis az 1945-1989 közti időszak a nyugat-európai, vagy épp a világ modern építészetével sokszor lépést tartó, kiemelkedő építészeti műveinek levédése, ezek azonban nem típus-, hanem egyedi tervek nyomán születtek. Erre az útra nemrég rövid időre a kormány is rálépett, ők azonban egyelőre mindössze csak egy tucat Makovecz Imre-épületet tartanak megtartásra, sőt, védelemre méltónak.

A Hegyvidéki Önkormányzat előtt néhány napig jogilag még ott áll a Turul-szobor elszállításának, vagy azonnali áthelyezésének lehetősége – bár ez ellen a Mi Hazánk Mozgalomnak nyilvánvalóan lenne néhány szava –, hiszen a Magyar Közlöny a Lázár-féle bejelentés óta megjelent két számában (október 22., ill. 24.) egyelőre nem esett szó a védelem életbe lépéséről.

A műemléki státusz kiterjesztése az elmúlt évek történéseit látva egyébként semmiféle valós védelmet nem jelent, hiszen Ismeretlen Budapest című sorozatunkban sorra mutatunk be olyan épületeket, amik ettől függetlenül is átalakulnak, anyagilag nem rossz helyzetben lévő tulajdonosok kezében pusztulnak, vagy épp eltűnnek.

The post Ideiglenesen műemlék lesz a hegyvidéki Turulból, ez azonban nem teszi sérthetetlenné first appeared on 24.hu.