Ivóvíz és kutyatáp a platón – tudósítás az ostromlott ukrajnai városból
Az oroszok hónapok óta ostromolják Csasziv Jart. Ha a város elesne, könnyebben támadhatnák Kramatorszkot és Szlovljanszkot.
Az oroszok hónapok óta ostromolják Csasziv Jart. Ha a város elesne, könnyebben támadhatnák Kramatorszkot és Szlovljanszkot.
Az ütemes dudálásra először egy férfi jön elő, korát nem tudom meghatározni. Nagyjából az utca közepén, egy padnál áll meg a pickup, és azonnal elkezdünk lerakodni. Néhány doboz élelmiszer, az egyik zsák száraz kutyatáp, nagy, kettesével zsugorfóliázott vizes palackok. Amíg Evgenij azt nem mondja, hogy elég, szedem le a platóról.
A férfi odajön, kérdezi, hogy egy kartondobozban hány adag élelmiszer van. A környéken többen is élnek még, de most nem mutatkoztak. Pedig ez szinte nyugodt nap. Hallani a háború zajait, a lövéseket, de közelről, az ukrán állások felől, ez nem gond. Van más gond elég.
A kis segélyszállítmányt Csasziv Jar külterületére vittük. Falusias utcák, szerény házak, magas kerítések, háborús károk. Az alkalmi – a katonai járművek kitaposta – földutakon megyünk be a városba. A valaha tizenkét ezer fős Csasziv Jart – a Szovjetunió csalogányának, Joszif Kobzonnak a szülővárosát – tavasz óta egyre intenzívebben ostromolják az oroszok.
Miért fontos ez a város?
A település legkeletibb részeit már elfoglalták, a frontvonal most a Kalmiusz és Sziverszkij Donyec folyókat összekötő, Sziverszkij Donyec-Donbasz csatorna. Az elmúlt hetekben voltak hírek arról, hogy az oroszok átkeltek a csatornán. Stabil hídfőt azonban nem alakítottak ki, az ukránok visszaverték a támadásokat.
Megérkezik egy nő, az ő kora is megfejthetetlen. Evgenij mondja neki, hogy tessék, hoztuk a tápot. A sárgás kutya nem tágít a nő mögül, a közelében marad. Három lábon ugrál, a negyediket kifordítva tartja a levegőben, nem fog vele talajt. Amikor közelebb mennék, azonnal menekül.
Az oroszoknak
sürgős lenne a siker,
bármi áron. Még azelőtt, hogy lehullanak a levelek, a földutakat pedig járhatatlanná teszi sár. Innen tíz kilométer Bahmut – másfél éve, kimerítő harcok után foglalták el –, a tengely másik végén pedig, Kosztyantinyivkán át, Pokrovszk van.
Az oroszok a nyár óta ellenőrzik Kosztyantinyivkát, Pokrovszk evakuálását pedig szeptember rendelték el az ukránok. Ha Bahmut, Kosztyantinyivka és Pokrovszk után Csasziv Jar is elesne, az oroszok előtt megnyílna az út Kramatorszk és Szlovjanszk felé. Kramatorszkban jelenleg a KAB irányított légibomba a rettegett eszköz.
Nincs idő szócséplésre
Az egyik romos ház kapuja mögül felbukkan egy férfi. Mellettem megy a segélyekkel megpakolt pad felé, önkéntelenül is kezet nyújtok, köszönök. Megáll, elég hosszan nézi a kezem ahhoz, hogy hülyén érezzem magam, de visszakozni még kellemetlenebb lenne. Nem pillant rám, röpke időre megérint, gyorsan visszahúzza a kezét.
Evgenij néhány szót vált azokkal, akik kijöttek a segélyért. Ám nincs helye a hosszú beszélgetésnek. Arra érdemes számítani, hogy az oroszok mindent látnak és mindenre lőnek. A város polgármestere a napokban egy sérült férfit szállított fehér pickupjával: az orosz drón az autó mögött robban fel, a feltételezések szerint a zavaróberendezés miatt.
Evgenij autóján nincs semmilyen védelmi eszköz, és ez látszik is. Eddig háromszor támadták az oroszok. Nincs idő, megfordulunk és rohanunk tovább, egy másik szétlőtt mikrorajonba.
Makai József (Csasziv Jar)
Fotók: a szerző felvételei