Orosz típusú szuverenitásvédelem Grúziában: „Stigmatizálnak minket”

Grúziában a magyarországihoz hasonló, orosz típusú szuverenitásvédelmi törvényt szavazott meg a parlament májusban – a csomag csak második nekifutásra ment át, mert a civil társadalom és a nyugatos ellenzék tavaly akciódús fővárosi tömegtüntetésekkel kényszerítette „az orosz törvény” néven emlegetett intézkedés jegelésére a populista kormánypártot. A visszavonulás nem tartott sokáig, grúz újságírókat kérdeztünk a következményekről.

A két hónapja hatályba lépett grúz törvény értelmében akár húszezer dolláros bírságra számíthat minden szervezet, amely nem regisztrál „külföldi ügynökként” egy kormányzati adatbázisban, ha költségvetésének legalább 20 százaléka külföldről érkezik. A magyarországihoz hasonlóan nemzetközi donorok által életben tartott grúz független média márpedig nem fog, mert nem érzik magukat külföldi ügynököknek – éppen ellenkezőleg, szerintük az „orosz törvény” csorbítja hazájuk önállóságát, és hátráltatja Grúzia uniós integrációját.

Tbiliszi belvárosából a turista szezonra sem tűntek el a tavalyi tiltakozások nyomai: a Parlament épületének környéke be van kamerázva, a bejárat el van barikádozva, az óvárosban pedig rengeteg házfal tele van fújva az „orosz törvény” ellen, az EU és Ukrajna mellett kiálló falfestményekkel. „No Ruzzian Law”, „Slava Ukraini”, „Ukraine is Georgia”, „Fuck Putin” és így tovább, a nemzeti lobogót gyakran az ukrán és az uniós zászló mellett szerepeltetik a grúz és angol feliratokkal készült graffitiken.

Nem kérnek az orosz törvényből

Amíg Magyarországon különösebb ellenállás nélkül ment át a Parlamenten az orosz típusú szuverenitásvédelmi törvény, Grúziában epikus harc bontakozott ki körülötte, amikor először napirendre tűzték tavaly márciusban. Tbilisziben több tízezres tömegtüntetések zajlottak a grúz parlament épülete előtt, a rendőrök könnygázt és vízágyúkat vetettek be. A tömegmozgalom hatására a kormányzat meghátrált, és visszavonták a jogszabályt, ám egy év elteltével ismét napirendre tűzték mindössze annyi módosítással, hogy a „külföldi ügynök” kifejezést „külföldi hatalom érdekeit képviselő szervezetre” cserélték.

Ismerős lózungok

A kaukázusi országban októberben választások lesznek, ahol a 2012 óta kormányzó Grúz Álom nevű populista, egy, a rendszerváltás után Moszkvában meggazdagodott grúz oligarcha által létrehozott, ám az orosz kapcsolatot következetesen tagadó kormánypárt a Fideszéhez kísértetiesen hasonló stratégiával kívánja megőrizni vezető pozícióját: orosz típusú szuverenitásvédelmi, és gyermekvédelminek álcázott homofób-törvénnyel, amelyeket a nemzeti és keresztény értékek védelmével, az állam és a (grúz ortodox) egyház elleni állítólagos támadásokkal indokolnak.

Tbiliszi polgármestere, a kormánypárti Kaha Kaladze a grúz közmédia tudósítása szerint úgy fogalmazott, hogy „a nem kormányzati szervezetekről és az LMBT-propagandáról szóló törvények elfogadásáért folytatott jelenlegi küzdelmünk több mint két törvény elfogadásáért folytatott küzdelem; ez egy kritikus erőfeszítés Grúzia szuverenitásának és nemzeti identitásának megőrzése érdekében”, méghozzá olyanok ellen, akik „azzal érvelnek, hogy a fehér az fekete, az átláthatóság rossz, az LMBT-propaganda pedig jó; a civil szervezeteknek joguk van annyi forradalmat szervezni Grúziában, amennyit csak akarnak, és még csak nem is kellene érdeklődnünk a pénzük forrása felől”.

A kormánypárt nyugatellenes retorikájára és a szuverenitásvédelmi törvény elfogadására reagálva júliusban az Európai Unió grúziai küldöttsége azt közölte, hogy a grúz kormány a 2019-2024-es időszakra vonatkozó hivatalos adatok alapján 11-szer több támogatást kapott, mint a grúz civil szektor. „Az Európai Bizottság adatainak legfrissebb elemzése szerint a grúz minisztériumok és más állami intézmények által 2019-2024-ben kapott uniós források 517 millió eurót tesznek ki, míg a civil szervezeteknek juttatott összeg 46,1 millió euró” – jegyzi meg a küldöttség.

Kaladze főnöke, Bidzina Ivanisvili, a Grúz Álom párt elnöke, aki hatmilliárd dollárosra becsült magánvagyonának nagy részét Oroszországban halmozta fel, még ennél is tovább megy, és olyanokat mond, hogy egy „globális háborúpárt” felelős azért, hogy világszerte konfliktusokat idéz elő. „Ez a globális erő az, amely először Grúzia és Oroszország konfrontációját kényszerítette ki, majd Ukrajnát még nagyobb veszélybe sodorta” – mondta Ivanishvili, aki a béke fenntartásának ígéretével kampányol, és nemrégiben azzal vádolta meg Ukrajnában harcoló grúz önkéntesek egy csoportját, hogy merényletet készítettek elő a személye ellen.

Szolidaritás Ukrajnával

Kiiktatnák a független médiát

Az iFact.ge az Átlátszóhoz hasonló, a tényfeltáró újságírásra összpontosító helyi médium, „küldetése az oknyomozó újságírás fejlesztése Grúziában, és bizonyítékokon alapuló újságírói termékek biztosításával segíteni a társadalmat abban, hogy jobban részt vegyen az ország demokratikus fejlődésében”.

Az iFact legutóbbi elérhető, 2022-es beszámolója szerint túlnyomó részben – név szerint felsorolt – nyugati intézményi donoroktól, kisebb részben közösségi finanszírozásból teremti elő éves költségvetését, ami ebben az évben 176 ezer dollár (mintegy 50 millió forint) volt. Az iFact ebből a pénzből 11 munkavállalót, többségükben újságírókat foglalkoztatott, és számos tényfeltáró riportot közölt: korrupcióról, oligarchákról, környezeti problémákról, politikai visszaélésekről.

A weboldalon elérhető legfrissebb cikkük arról szól, hogy Grúzia a nemzetközi szankciók ellenére döntő szerepet játszik Oroszország katonai ellátási láncának megkönnyítésében. A drónok, a számítógépes processzorok, a GPS-eszközök és a memóriakártyák – bár 2022 decembere óta tilos Oroszországba exportálni őket – Grúzián keresztül mégis utat találnak Oroszországba.

Egy másik, júliusi cikkükben annak jártak utána, hogyan segítette a grúz állam a kormánypárt-alapító Ivanisvili dácsaépítését egy korábban elmaradott vidéken: olcsó földekkel és közel 100 millió dollár értékű állami infrastruktúra-beruházással.

Nino Bakradze, a tényfeltáró lap társalapítója és szerkesztője érdeklődésünkre azt mondta, hogy az „orosz törvény” célja stigmatizálni, megbélyegezni minden olyan szervezetet, amely nemzetközi adományozóktól kap támogatásokat.

„A kormány és a kormánypárt célja, hogy így győzzön le minket, mert a 2024 októberében esedékes választások előtt ki kell iktatniuk a kritikus hangokat és a független médiát. A törvény sok pénzügyi terhet és bonyodalmat fog okozni nekünk, mert a független média nem fog regisztrálni az adatbázisban, ami lehetővé teszi a kormány számára, hogy maximum 55 ezer GEL bírságot szabjon ki ránk, ami több mint 20 ezer USD (nagyjából 7 millió forint – a szerk.). Az olyan kis szervezetek számára, mint az iFact, ez elég nagy bírság lesz, és a számláink lefoglalását is eredményezheti.”

Grúziában a független médiumok összefogását eredményezte a kormányzati támadás: egységesen úgy döntöttek, hogy nem regisztrálnak „külföldi ügynökként”, és különféle forgatókönyveken gondolkodnak, hogy legalább az októberi választásokig túléljenek az orgánumok.

„Célunk, hogy működőképes állapotban maradjunk, és publikálni fogunk minden választásokkal kapcsolatos jogsértést.”

Grúziában ehhez megvan a társadalom jelentős részének támogatása is – mivel a Szovjetunió felbomlása óta sok milliárd dolláros és eurós nyugati támogatással zajlik az ország újjáépítése, a polgárok pontosan érzékelik a konfliktus tétjét. „Nagyon várjuk az uniós integrációnkat, miközben nyugati partnereink nyíltan bírálják az orosz törvényt, és Grúzia uniós integrációjának akadályaként nevezik meg” – mondja Barkadze.

Álszent módon követelnek átláthatóságot

Az információszabadság és az átláthatóság helyzetéről Shota Digmelashvili, a Forbes Georgia főszerkesztője azt mondta az Átlátszónak, hogy a kormánypárt, a Grúz Álom ugyan gyakran beszél az átláthatóság előmozdításáról, de a tettei ellentmondanak a szavainak. Ivanisvili vezetésével a párt nemcsak az európai integrációt akadályozza az „átláthatóság” álcájával, hanem saját pénzügyi műveleteit is titokban tartja.

„Az átláthatóság alkalmazása során kirívó következetlenségek tapasztalhatók, ami különösen nyilvánvaló Bidzina Ivanisvili Kartu Csoportjának pénzügyei esetében, amelyek továbbra is hozzáférhetetlenek a nyilvánosság számára” – mondja Digmelashvili.

A főszerkesztő elmondása szerint jogilag a vállalatok kötelesek közzétenni pénzügyi kimutatásaikat, mégis sokan, köztük olyan befolyásos szervezetek, mint például a JSC Georgian Group, rendszeresen elmulasztják közzétenni ezeket az adatokat. Ráadásul ez az átláthatatlanság kiterjed a közintézményekre és a tisztviselőkre is, akik gyakran megszegik a törvényt azzal, hogy visszatartják a nyilvános információkat, és tisztességtelenül töltik ki a vagyonnyilatkozatokat. A kormány továbbá vonakodik kivizsgálni a korrupciós vádakat, különösen azokat, amelyek az igazságszolgáltatási rendszert érintik, amelyet a nemzetközileg szankcionált bírákból álló úgynevezett bírói klán vezet.

Az amerikai külügyminisztérium tavaly áprilisban „szignifikáns korrupcióban való részvétel” miatt szankcionált öt magas rangú grúz bírót: „Ezek a személyek visszaéltek bírósági elnöki és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként betöltött pozíciójukkal, aláásva a jogállamiságot és a közvélemény Grúzia igazságszolgáltatási rendszerébe vetett hitét” – állt a közleményben.

„Az álszentséget tovább fokozza, hogy a grúz parlament orosz típusú törvényeket fogadott el, amelyek minden civil szervezetet külföldi ügynöknek bélyegeznek, ami komoly aggodalmakat vet fel a civil társadalom elnyomásával és a Kreml növekvő befolyásával kapcsolatban a grúz politikában. Az átláthatóság álcája alatt kidolgozott intézkedések és szabályozások sorozata ironikus módon csak a kormánypárt pénzügyeinek védelmét szolgálja, és segíti azt a hatalom megszilárdításában” – sorolja a grúz lap főszerkesztője a problémákat.

Augusztus 5-én nemzetközi újságíró és sajtószabadság-védő szervezetek nyilatkozatot adtak ki, amelyben szolidaritásukat fejezték ki grúziai kollégáikkal,

„akik az állam által szervezett trollkodással, megfélemlítési taktikákkal és az elhallgattatásukra irányuló politikai törekvésekkel szembesülnek”.

„Az újságírás nem bűncselekmény. Ahogy az újságírás támogatása sem az az átláthatóság és a demokrácia híveinek részéről” – írják. A szuverenitásvédelmi törvény „azáltal, hogy elriasztja a grúziai hírszervezeteket attól, hogy külső finanszírozást fogadjanak el, a hazai oligarchák javára billenti a játékteret, biztosítva, hogy ők irányítsák a társadalmi narratívát, és hogy a kritikus hangokat elhallgattassák” – olvasható a nyilatkozatban.

Magyarországon is kezdődik

Magyarországon elsőként a Transparency International Magyarország és az Átlátszó ellen indított vizsgálatot az idén létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal. A megkeresésükre adott válaszunkban jogi érvekkel cáfoltuk, hogy válaszadási kötelezettségünk lenne az általuk feltett kérdésekre. A hivatalos vizsgálat indokaként megjelölt „választói akarat befolyásolására irányuló tevékenység” ugyanis a választási eljárásról szóló törvény értelmében pártpolitikai vagy önkormányzati politikai ügyekben kifejtett politikai kampánytevékenységet jelent, az Átlátszó pedig nem folytat ilyen tevékenységet.

A válaszlevelünk után augusztus elején ismételt felszólítást (PDF) kaptunk, amelyben azt írják, hogy a választói akarat értelmezésére vonatkozó okfejtésünk „téves jogszabályi hivatkozáson, és az abból levont hibás következtetésen alapul”. Grúziával ellentétben itthon azonban még nincs szó pénzbüntetésről, szankció gyanánt a Szuverenitásvédelmi Hivatal „a megkeresésben kért együttműködés hiányában a rendelkezésre álló adatok alapján alakítja ki álláspontját”.

Olvasóként úgy tudsz kiállni mellettünk, ha növeled a közösségi bevételek arányát a büdzsében: szja 1 százalék felajánlásával, továbbá egyszeri vagy rendszeres adománnyal. Védd a haza szuverenitását, támogasd az Átlátszót magyar forinttal!

Bodoky Tamás (Tbiliszi)

Fotók: a szerző felvételei

Source