Spiritiszta szeánszon vettem részt a Müpában
Prokofjev-maraton. Egy egész nap, tizenkét órán keresztül, szinte megállás nélkül szól a zene, a szimfonikus zenekarok egymásnak adják a kottaállványt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, de közben a Fesztivál Színházban sem hűlnek ki a székek. A vetítőteremben villog a vászon, az előterekben zsong a tömeg, folyamatos üzemben az eszpresszógépek. Sajátos, máshoz nem hasonlítható rendezvény ez, évente egyszer. Nekem az első volt, de már várom a következőt, mint a karácsonyt.
A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Müpa február 4-én rendezte az idei klasszikus zenei maratonját, ami hagyományosan egy zeneszerzőről szól. Ebben az évben Szergej Prokofjev kompozícióiból kaptunk tömény ízelítőt tíznél is több koncert, filmvetítések és egy kiállítás formájában. A különleges esemény azonban nemcsak egy komponistáról szól, hanem rólunk is, a klasszikus zene közösségéről, muzsikusról és közönségről egyaránt.
