A négy fal között és azon kívül – a szex és a gazdaság kapcsolata

Ha valaki a könyv címe alapján esetleg könnyed olvasmányra számít, hisz szerepel benne a szex szó, amivel szinte mindent el lehet adni, az csalódni fog. Akárcsak az, aki a politikai gazdaságtan szóösszetétel alapján valami marxista elemzésre asszociál, az egészet egybevéve pedig esetleg egy ironikus analízisre. Nem, ez a könyv fölöttébb komoly közgazdaságtani, politika-, társadalom-, habitus- és mentalitástörténeti mű, és egyébként a fiatal szerző doktori disszertációja.

Helyenként talán túl tudományosnak is hat a mű, mert nagy köröket fut a szerző Marx-Engels-Lenin, Max Weber, aztán Michel Foucault és Pierre Bourdieu körül, egészen a legkurrensebb mai szerzőkig – van benne tehát marxizmus(történet), pszichoanalízis(történet) és sok minden egyéb. Ezzel együtt mégsem oly nehéz szakirodalom, és nem azért, mert a szexről van szó, pontosabban az ember szexuális életének aspektusairól, a maszturbációtól kezdve az erotikán és a (fajfenntartó) nemi együttlétről való gondolkodáson, valamint a homoszexualitáson át a prostitúcióig.

Mert igen, az emberek legalább annyit gondolkodnak a szexen, mint amennyire csinálják, s főleg a politikusok (és korábban legalább annyira az egyházi emberek), illetve a hatalmon lévők, hogy a szexuális élet regulázásán át (is) uralhassák az embereket. Ráadásul a legellentmondásosabb módon teszik ezt, álszent és hazug módon, ahogyan erre a kötet utolsó fejezete is rámutat, amely a NER-t és annak szexuális hegemóniára való törekvését mutatja be, a meleg kóla-plakát betiltásától a „pedofiltörvényig”.

Ugyan sajnos ez a fejezet nem oly részletes és alapos, mint a korábbiak, de a leírtakból így is is látszik, hogy a hatalom hogyan próbálja meg uralni úgy a szexuális életet, ahogyan a családpolitikát (a hivatalos definíció szerint a család = apa + anya + gyerekek; azaz egy jól ellenőrizhető termelői egység), és miképpen építi a családra az adópolitikáját (adókedvezményekkel vagy épp ellenkezőleg). Csak mi jegyezzük meg, hogy – a korábbi korok tapasztalatából kiindulva, amiről részletesen szót ejt a könyv – kész csoda, hogy kormányunk s pártunk még csak a maszturbációval nem foglalkozott behatóbban. Bár ahogy haladnak, eljöhet még annak is az ideje.

Csányi Gergely: A szex politikai gazdaságtana – Szexuális hegemóniák és ellenhegemóniák a tőkés világrendszerben
Napvilág Kiadó, 2024
308 oldal, 4600 Ft

Csányi Gergely legalább egy évtizede rajta van a témán: ír, szerkeszt a szűkebb és tágabb témakörben. Úgymond baloldali kritikáját adja a témának, és a legegyszerűbben fogalmazva arról ír, hogyan fonódik össze a szex és gazdaság, illetve a gazdaságnak milyen szexuális vonatkozásai vannak.

A kötet első része az elmélettel és a módszertannal foglalkozik: hogyan építi ki a kapitalizmus (persze, itt is egyénekről, csoportokról, struktúrákról, vállalatokról stb. van szó, akik a kapitalizmust működtetik) a szexuális hegemóniát, vagyis azt, hogy mi a legitim szexuális gyakorlat, mi a tiltott és a bűnös tevékenység, vagy mi a tabu.

Vagy ahogyan maga a szerző fogalmazza meg célját és témáját: „Azt a problémát akartam körbejárni, hogy mi a szerepe a szexnek az élet újratermelésében, és hogy az élet újratermelésének irányítása feletti harc hogyan lesz a szexuális gyakorlatok, vágyak és fantáziák feletti harc, kiemelten tárgyalva a tőkés logikát és a kelet-európai államszocialista kísérletet, azon belül is Magyarországot.”

Történelmi felvezetést is kapunk, noha nem az ógörögök bacchanáliáitól vagy a római orgiáktól indulunk, hanem a (kora)kapitalista, 15-16. századi Firenzéből, ahol a városvezetők kriminalizálták a (férfi) homoszexualitást. Elsősorban azért büntették, mert kiváló pénzforrás volt, illetve zsarolhatták is az elkapott polgárokat. A nem különösebben nagy pénzbüntetést a legszegényebbeknek olykor elengedték, míg a gazdagok könnyen kifizették, ugyanakkor ezzel voltak sakkban tarthatók, esetleg politikailag megbuktathatók, akárha ők is ereszcsatornákon csúszkáltak volna le a titkos, de leleplezett bulikon. A szigort később az ellenőrzés váltja fel.

A könyv centrális fejezete a harmadik, Az észak-amerikai hegemónia és a globális szexuális piac című, amely a fordizmust kapcsolja össze a szexualitás piacosodásával. Ahogyan Csányi írja: „Érvelésem szerint a fordizmusra épülő észak-amerikai hegemónia és a szexuális hegemónia születése Észak-Amerikában és a kapitalista Európában nem véletlenül estek egybe: az új szexuális hegemónia egyik legfontosabb – ha nem a lefontosabb – alapja volt a ’szexualitás piacosodása’, amelyet a fordizmus – az amerikai hegemónia alapja – hajtott.”

A szexuális diskurzus késő kapitalista formája a Scientia Sexualis, a szexualitás tudománya lett, immár egy olyan időszakban, amikor nincs szükség erőszakra, fizikai kényszerre, a nemiséget úgy kell kezelni, hogy a világgazdaság ellenőrzött rendszerében mederbe lehessen terelni. Ford azért is fontos, hogy egy társadalomtörténeti részt is felidézzünk, mert a futószalagon gyártott autók lehetővé tették az amerikai fiatalok számára, hogy kikerüljenek a szülői felügyelet alól, kikocsikázhasson egy fiatal pár, s így terjedt el, vált szokássá a házasság előtti petting:

„az udvarlás a verandáról a hátsó ülésre került”.

A korabeli sajtó is felfigyelt a jelenségre, a konzervatívok a vészharangot kongatták, kitört a morális pánik. Ez utóbbi amúgy is jellemző, csak más-más módon, de az például tipikus, hogy a maszturbáció kapcsán ez szinte a mai napig gyakori. A Szovjetunióban is a legrosszabb rossznak tartották az önkielégítést, de még a késő szocialista magyarországi ifjúsági sajtóban is erről meditáltak az (önjelölt) szexológusok.

A helyzet, ahogyan arról a szerző ír, ennél azért bonyolultabb: így például a 18-19. században egyre inkább elterjedt az erotikus vagy pornográf irodalom, kezdetben a feketepiacon (vagy épp a kikötőkben), a kapitalizmus logikája szerint ebből is minél többet kellett eladni. Ezzel szemben jött létre az antimaszturbációs irodalom, de paradox módon ez is pornográffá vált, „hisz legalább annyira hajtotta a piaci verseny, mint az erkölcsjobbító szándék.” Magyarán, az is szexuális izgalmat kelthetett az emberben, ha negatív módon, a tiltást erőltetve beszéltek az erkölcscsőszök a szexuális jelenségekről…

A szerző aprólékosan ír a szexualitás piacosodásáról, tehát hogy a szexuális szükségletek kielégítése egyre inkább piaci sémák alapján történt meg. S a piac alatt itt a reklám-, a film-, a divat- és a kozmetikai ipar értendő.

A piac dönt(ött) arról, ki számít szexuálisan vonzónak, illetve maga a szexipar termeli az újabb és újabb szexuális szükségleteket, fantáziákat és vágyakat.

Főleg a pornó, amiről szintén több helyütt esik szó a könyvben, ahogy arról is, miért és hogyan vált a rendszerváltás után Magyarország pornóipari nagyhatalommá.

A kötet aztán áttekinti, hogyan alakult mindez a Szovjetunióban, mit (nem) kezdett ezzel Lenin Marxék alapján, s a kezdeti szabadosság engedélyezése után Sztálin hogyan szigorított az egészen, illetve tért vissza úgymond a kezdeti házasság- és családmodellhez, annak ellenőrzéséhez.

Számunkra pedig különösen érdekes a Magyarországról szóló fejezet: a Tanácsköztársaságtól indulunk, amely persze a polgári, kapitalista, illetve az egyházi modellel ment volna szembe, maga Lukács György vezényelte a szexuális felvilágosítást. Ez utóbbit a Horthy-korban is folytatták, csak máshogy:

„A Horthy-rezsim alatt egyre sűrűsödött a szexualitásról, főleg a házassági tanácsadásról szóló diskurzus és az ezzel összefüggő intézményhálózat. Ennek okai a terjedő nemi betegségek, az eugenikai eszmék népszerűsége és az antiszemitizmus – a ’vegyes’ kapcsolatoktól való félelem – voltak. A jellemzően fizetett pozícióban dolgozó orvosok és a konzervatív sajtó mélységesen elítélték az ’amerikai típusú’ szexuális ’lazaságot’, a prostitúciót és a maszturbációt.” Vagyis a két világháború közt a hazai légkör egyszerre volt antikommunista, antiszemita, „anti-freudista” és szexuálisan konzervatív.

Rákosiéknak különösebben pedig idejük sem volt a kérdéssel foglalkozni, bár a nők emancipációja előtérbe került (vö. traktoroslányok), de a Kádár-kor is folyton variált úgy a családpolitikában, mint a szex egyéb vonatkozásaiban. Ahogyan a szerző összefoglalja:

„Végeredményben a kor szexuális diskurzusának egy jó része arról szólt – kissé karikírozva –, hogy hogyan bánjanak a férfiak a nőkkel úgy, hogy azok ne akarjanak elválni.”

Csányi kitér a korabeli ifjúsági sajtóban folyó vitákra is (a miniszoknyáktól a csókolózásig), a reklámok engedélyezett vagy legalábbis elnézett erotizálódására a hetvenes évektől, vagy hogy tulajdonképpen már a hatvanas évektől hogyan vált szemponttá a lapok, könyvek eladása, vagyis a rentabilitása. Itt pedig alapvető húzóágazattá válhatott az erotikus tartalom, majd a pornó, aztán pedig jöhettek a VHS-kazetták és a többi.

De azt hiszem, nem ez emelte fel/ki az országot, és nem is emiatt süllyedünk. Vagyis nem tudjuk. E kiváló könyv mindenesetre alapos muníciót szolgáltat ahhoz, hogy megértsük, mi folyik ma, és hogy még ott is úgymond szex (nemiség) van, ahol nem is gondolnánk. Mert ma van, akinek a konyhában, és van, akinek a szerelősoron a helye – a négy fal közt viszont csináljon mindenki, amit akar.

Szerbhorváth György

Segíts nekünk megtervezni az évet, töltsd ki ezt a rövid és anonim kérdőívet!

Címlapkép: Átlátszó-montázs (forrás: Pixabay/urmi123, AI)

Source